Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy kezdő anyuka megpróbáltatásai

Minek szült az ilyen?!

Minek szült az ilyen?!

Amikor menteni kell

2017. július 10. - MinekSzültAzIlyen?

Nem rég volt egy nagyon durva "élményünk" a gyerekkel. Szimplán meg akart halni. Semmi extra, nem emeletről zuhant le vagy csapta el egy kocsi, esetleg szedett volna össze egy nagyon durva betegséget. Nem, ő szimplán evett. 

Békésen szedtem a kis ebédemet, és csak benéztem a fojtott nyöszörgést hallató gyerekre. Vörös fejjel üvöltene, ha tudna, könnyei patakokban és riadtan néz rám, hogy ez mi. Akúrvaéletbe....Jó, nyilván mindent eldobtam, kirángattam a helyéről és a még szülésfelkészítőn összecsipegetett tudást próbáltam hirtelen prezentálni, így ütögettem, úgy ráztam, elől-hátul fejjel lefelé, mindent, de mindent csináltam, még kézzel is próbáltam kiszedni (tudom, hogy rohadtul nem szabad) azt a kurva nagy falat krumplit, de nem segített semmi. 2 fogás közt átsiklott az agyamon, hogy elveszítem, ennyi volt, de aztán felszívtam magam és folytattam tovább, azon agyalva, hogy mikor kéne mentőt hívni, ha nagyon beüt a szar. Életem leghosszabb 30 másodpercét éltem át, párom, anyum álltak szegények, nem is tudtak segíteni, nem is hagytam volna, csak nézték, ahogy eltorzult arccal mit műtök a gyereken. Happy end, végül lenyelte a falatot - kis mohó, leültettem, megitattam, kiszorítottam belőle a szuszt a két karommal (egy éppen levegő után kapkodó gyerekből, fasza vagyok), néztem 2 percig, hogy rendesen vegyen levegőt, kimentem a konyhába és a párom vállán zokogtam vagy negyed órát, de utána még vagy 1 órán át remegett a kezem. Persze aznap mint a túlvezérelt juhászkutya úgy néztem minden mozdulatát, még az alvásokat is mellette terveztem, nem megy, nem csinál ez a gyerek nélkülem innentől semmit, még meg is fenyegettem, hogy ezentúl előre megrágom a neki szánt kaját. 

Nem ez a durva. Najó, ez is gyémánt kemény, de az, hogy napokkal később sem találtam magamra, ledöbbentett. Mert nem kell itt az extrém sportoktól, bicikli balesetektől, autótól, medencétől félteni, bukósisakkal, amerikai foci felszerelésben még 23 méternyi buborékfóliával körbetekerni és úgy beleengedni ebbe a vad-kegyetlen dzsungelbe, amiben élünk, ez a gyerek a biztonságot adó otthon melegében egy széken ülve intéz nekem egy hátsófali szívinfarktust. És akkor ott tartunk, hogy "what now?", mit kéne ilyenkor csinálni? Elsősegély tanfolyam, étel előre megrágása, orvosi diploma megszerzése, DIY nyitott szívműtét megtanulása youtube videóról, tényleg, minden átfut az agyunkon, mert egy ilyen pitiáner hülyeség is kinyírhatja a gyerekedet, hogy félrenyel. Persze még pár napig idegbeteg leszek meg minden mozdulatát figyelem, aztán alábbhagy ez a fullasztó érzés és a gyomrom is nagyobb lesz végre egy mandarinnál, de akkor is, ott kell lenni, minden faszságot komolyan venni, mert 99 ilyen és hasonló szitu után sem lazázhatjuk el, hogy 99x túlélte, mert századiknál is beüthet a szar. Na ez az a pont, amikor kőkemény anyának lenni. A szülés bábszinház. Itt, amikor tényleg, de minden tényleg rajtad múlik, és rájössz, hogy nem vagy mindenható és nem egy kurva bibit kell megpuszilni, hanem a gyereked élete a tét. Na, az kemény. 

A bejegyzés trackback címe:

https://minekszultazilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr112605697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mirzus 2017.07.14. 18:58:53

figyeelj....lélegzet-visszatartva olvastam. én 2őt írtam neked privátba ide, egy próbát meg egy történetet a kartörésemről. nem emlékszem, hogy leírtam-e neked, mi volt a délelőtti előzmény. az apróra vágott almadarabok a fiam torkán akadva, úgy, hogy egyedül voltam itthon. sajnos zene ment a háttérben, és elkezdett forogni rá. egyszer csak odafordul pont így, ahogy Gergő hozzád. én is egyből fejjel lefelé lógattam, hát-ütögetés, kapartam ki a szájából, szerintem már rég kint volt még ami lenyelt is...apja pont előbb jött el munkából, úgy talált minket, hogy az előszobában állunk a tükör előtt, én sokk-ábrázattal, gyerek feje a vállamon és azt lestem, lélegzik-e. utána le is feküdt aludni, de vagy 3 percenként lestem, hogy él-e. és én még tanfolyamra sem jártam. tán olvastam erről valahol. és igen, nem csak az erkélyajtó becsukásán múlik, meg a kiszalad az útra, meg pöcegödörbe esik, stb stb stb. egy félcentis almadarabka is lehet mumus ezek után.
jó, hogy írtál erről, és büszke lehetsz magadra. :) tudom, ösztön, meg más is megtenne mindent a gyerekéért, de akkor is.

MinekSzültAzIlyen? 2017.07.15. 08:30:11

@Mirzus: Jaaj, válaszoltam én, csak napokkal később, mert nyaraltunk :/ nem kaptad meg vagy spambe került? Még e-mail címet is adtam. Na, akkor küldök újat.
Amúgy igen, tudom, durva a téma, nem az a nevetős, de hát ilyen is van, akivel eddig beszéltem, mindenkinek van egy fulladós sztorija a gyerekkel. Ruhacsipesz rugótól kezdve játékdarabig minden. Kőkemény az a fél-1 perc, nálunk ez már a 3. ilyen sztori, de az első kettő olyan régen volt, a blognak kb. csak a gondolata volt meg, azt hittem, már ilyen nem lesz többet. Nesze neked, bohóckodott a kajával és tessék...Ja, persze, ott van vhol a büszkeség, h nem ájultam be mellé, de nem hiszem, hogy rajtam múlt, lenyelte, ő ügyeskedett össze valamit (persze lehet, h sikerült vhova ellökni a kaját, hogy könnyebb dolga legyen, de nem éreztem vérprofi életmentőnek magam, inkább szerencsésnek :)
süti beállítások módosítása