Bezony, muter beindult, nem tésztát gyúr, hanem a kis nyeszlett izmait próbálja formába hozni. Mindig a gyerekről írok, mintha anyaként csak ez határozna meg, de nő is vagyok, van önbecsülésen (még ha nem is sok), és amikor a tömött tengerparton nagyközönség előtt csak a párom segítségével tudtam belepréselni magam az 1 hónappal korábban simán passzoló sortomba, rájöttem, hogy lépnem kell, hé, itt figyel a szekrényben egy komoly ruhagyűjtemény, durva tétel lenne újra felépíteni ezt a csodát az eggyel nagyobb méret miatt. 

Igen, kicombosodtam kicsit, a 6 pack-et is leváltotta a milf pocak, mondjuk az cuki, az tetszik. Csak amikor tele eszem magam, úgy nézek ki, mint egy 5 hónapos terhes. De még pocak és nem has. Mérlegre is álltam, hoppá felrepült 4 kiló 2 hónap alatt, és az se mellre. 54 lett. Igen, tudom, az én kurva anyámat, várom a dühös fáklyás-vasvillás tömeget, hülye picsa itt rinyál. De hát, a ruhák nem hazudnak, 1.5 év kellett, hogy a szervezetem megszokja a bölcsis-melós rohanós életet, és megtanuljon zsírt raktározni.  Nem tervezek átlátszóvá fogyni, a haverok már így is állandóan a gyerekülésbe akarnak tenni, csak meg akarom állítani ezt a 2 kiló/hó tendenciát, és nem 10 kiló múlva rádöbbenni, hogy elbasztuk. Végre elkezdtem enni, és nem szándékozom abbahagyni. Marad a mozgás, úgyis lekvár vagyok. Egyik barátnőm hívott kickbox aerobikra, aztán a rúdtánc is szóba került, na az lett volna szép baleset. Hívtak mások is, has-láb-popsi, kiröhögtem őket, aztán szembe jött velem egy rosszindulatú tükör (ez a túl őszinte tükör, amelyik általában próbafülkében vagy más rossz megvilágítású helyiségekben fordul elő, amiben valamiért mindig 10 évvel öregebbnek és 8 kilóval nehezebbnek érzed magad, és elveszi a maradék önbecsülésedet is).

Na, szóval szembe jött egy ilyen, úgyhogy hajrá haslábpopsi. Max röhögünk. Falkában mentünk, mert úgy viccesebb. Tényleg az volt. Azzal kezdtük, hogy mi lenne, ha kihagynánk ezt az első alkalmat. Na, de felszívtuk magunkat, egész a lépcsőig, aztán már ment a rinya a részemről, hogy hol a lift, visszafelé tuti azzal jövök. Be kell valljam, kurva idegenül mozgok ezen a terepen. Jó, a kötelező klisék megvoltak, vitaminos vizet szopogató acélpopsis lányok, akik miafaszt keresnek itt, kurvajól néznek ki (valószinű ezért, te idióta), tükör előtt saját magába szerelmes sziszegős súlyemelők, fehérjepor és önimádattal teli tesztoszteronszag a levegőben, lenéző 'fasztakarezitt tekintet. És akkor jön béna anyu, aki képes januárban a saját csizmája belső zipzára összeakadása miatt elvágódni az utcán, hogy megváltsa a világot. Egyedül a pultot ismertem fel. Viszki kóla nincs. Csekkoltam. Még diétás kólával sem. Névcímtelefonszámnézzakamerábakatt. Bamm, már klubtag lettem. 1000 Ft-os beetetős kezdő csoportos óra, oké, csapassuk, holnaptól ez már kettőfél, maxoljuk ki.  Kapok valami kártyát, itt beléptetős rendszer van, valami másik szart a szekrényhez, meg egy köszisziát. Okké, öltözzünk át, ez menni fog. Kivételesen nem hagytam otthon se zoknit, se hajgumit, még vizet is vittem, fasza vagy csaj, menni fog ez. 

Megyünk a terem felé, ahol egy Sziget nagyszínpad szerű tömeg már várta, hogy az előző csoport befejezze az edzést. Nem láttam % jeleket, se "Leárazás" szöveget, még valami atomtestű félistent se, fasznak tolakodik itt mindenki. Nyitják az ajtókat, roham, tömeg, én meg csak pislogok, mint aki lemaradt az akciós csirkefarhátról, nem értem a jelenséget. Bejön egy atomtestű csaj, az edzőnk, "sziasztokszedjétekösszeacuccotsúlyokmatracokszteppad". És leesett, hogy ezért ment a harc, mert ha nincs lábsúly nálunk, itt a világ vége (nem is használtuk). Na mindegy, én a kis laza tempómban elkezdtem válogatni, vagy 3-4 körben odavittem a cuccokat a fasza kis helyemre, ezaz, oszlop mellett, alig látnak, kis sarokban, elleszek itt. Persze, csak mozogni nem tudok, mert azt elfelejtettem, hogy ez nem egy sima csűrdöngölős lesz, itt kérem, kell a tér, hát mozogni fogunk. A következő egy órában (+ 2 nap) gyűlöletem tárgya berakja a zenét, megkezdi az órát. Valami lépkedős cucc, toltam én általánosban erobikot az einzweipolizei-ra, megy ez...hát lófaszt, 10 perc után már fuldokoltam, amikor is a csajtól halványan annyit hallottam, hogy "okéennyivoltabemelegítés". Bemelegítés??? Miva? És igen, ez csak durvább lett, elkezdtük a kütyüket is használni meg ugribugri, én meg a szenvedés közben azon filóztam, hogy csak mi nők lehetünk ilyen barmok, hogy egy órán keresztül valaki mosolyogva kínozzon minket, mi meg még hálából fizetünk is érte. Vörös fejjel, félholtan vergődök ezen a szteppadon, ami fasztuggyamérkell, erre egyszer csak idegesítően lelkes hang kiáltott át a gondolataimon, hogy "ÉSMÉGTIZENHATOT!!" Már a 4-nél is morgok, a 8-nál szívom a fogam, ez meg 16-ot akar leverni rajtam? Na, valahol itt került a halállsitám élére a kiscsaj. Aztán meglátom, hogy előttem oldalt a pufi meg se izzad, lazán csinálja, amíg én minden másodikat kihagyom. Na, ezt nem lehet annyiban hagyni, akkor már nekem is megy, felszívom magam, lenyomom, istenkirály vagyok, acélpopsibazdmeg. El se tudok merülni az önsztárolásomban, már kapkodják fel a súlyzókat. na, abban nagykirály vagyok, évek óta karra gyúrok, mostanában 14 kilóssal egy szuszra a lakástól a Külvárosi Kávézóig. Ez pite lesz. Hát, lófaszt. Azt tudtam, hogy a bal karom  satnya, nem abban hordom a gyereket, de azért kitartogatni a súlyokat nem ugyanolyan, mintha vállra vennénk. De még mindig ez megy a legjobban. Legalábbis 2 perccel ez utánig ez szent meggyőződésem volt.

Páros gyakorlat, súlyokat adjuk át szembe egy-egy felüléssel megfűszerezve, mert simán már túl snassz lenne.  Kolléganőmmel még az elején röhögünk, én mert tehetetlen vagyok, ő meg azért, mert premier plánba látta előtte a koordinálatlan mozgásomat, amit én partra vetett hal-szerű vergődésként aposztrofáltam. "De milyen király volt, meg milyen cuki, ahogy szenvedsz a kis testeddel". Innen üzenem: köszi, egyedül a kis test nem volt sértő, de nem gond, ha túlélem, elkezdelek fúrni a cégnél, bitch. (Nem, amúgy imádom, meg túléltem - bocs, ha lelőttem volna a poént - szóval nem haragszom). Jó, ő lelkiismerettel csinálta, láttam a szenvedést minden mozdulatánál, én trógerkodtam, minden másodikat kihagytam, de még így is remegő kézzel passzolgattam le neki a súlyokat. Csakéljükezttúlbazdmeg. Túléltük. Aztán elmentünk fagyizni. Vánszorogtunk. Többetidesoha. Ja, klubtag vagyok, vagy mi. Akkorsenemérimeg. Aztán 2 napig kurva szar volt. Aztán már nézegettem, mikor lehetne újra menni, mert kell, meg fasza lesz, és a pufit is le kell nyomni. 

Aztán jött a nyár, szabadságolások, senkinek nem jó, hülyevagynegyvekfokban, 3 hete nem voltunk, jövőhéten nem érek rá, úgy meg minek, stb. stb. Szóval ősz. De akkor már tényleg. 

(Semmi bajom a túlsúlyosokkal, egész egyszerűen ez kellett a sztoriba, így volt poén, és amúgy is tudom, hogy a pokolban égek el ezért. Aki magára veszi, menjen el edzeni)