Azt már említettem, hogy volt fotózás az oviban és azt is, hogy mennyire készültem rá. (Ramones póló, mackó nadrág “smart casual” outfit). Mikor már halvány feledésbe merült ez a baklövésem, egyszer csak készen lettek a fotók. Meg se néztem egyből, majd otthon sírok, ehhez kávé kell vagy whisky. Vagy kokain.
Ez az ovis fotózás komolyabb a bölcsisnél, ott szerintem valamelyik unatkozó anyuka kaphatott egy fényképezőgépet és hobbiból kattintgatott 500/képért, mert anyám gombos buta telefonjával jobb képek készültek a gyerekről mint, amiket mutogattak. De az elején vettünk belőle, mert milyen anya lennék, ha nem vennék. Beszoptuk a videót is, 40 perc szenvedés agysorvasztó zenével és kínos animációkkal a katica csoportról, abból 30 mp az én gyerekem kettőfélér', nem baj, saját hibából tanul az ember. A videót leszámítva amúgy digitálisan nem is kapunk anyagot, aminek pont lenne értelme, csak a kidolgozott előnytelen fotók, tudod, azok, amikre ha ránézel, te érzed magad kínosan. Nem baj, szép kerettel ott csücsül majd a nagyi komódján. De közben szintet léptünk, ez már az ovi. Már fent is írtam, nem készültem rá, totál elfelejtettem, gyanús volt a sok kislány rózsaszín tüllben, de nyugtáztam egy “mindenhol van idióta szülő” mondattal. Aztán az óvónéni falhoz állított, hogy ebben megy-e a gyerek fotózásra. Baaaaaszkiiiii. De muter megmentett és beszállított valami vállalhatóbbat. A vállalhatóbb az egy olajzöld nadrág volt és egy kockás ing, amit kb. fél éve kinőtt a gyerek. Baszni rá, nekem így is tetszik. Nincs ünneplős szettje, mert mi a fasznak ünneplős ruha egy 3 évesnek. A legünneplősebb cipőnk egy kék Converse tornacipő. Nem járunk vele operába, bíróságra vagy az angol királynőhöz.
Na mindegy, lezajlott, szaranyavagybazdmeg, elfelejtetted. Persze amúgy is utálom az egész ovis fénykép jelenséget, amelyik gyerek természetesen pózol minden feszkó és gátlás nélkül egy vadidegen idiótának, aki 5 beállást variál, akkor is ha az karakteridegen az adott gyereknek, azzal baj van. Persze hazahoztam a képeket. Apa rácsapott azonnal, az irodája tele van kínosabbnál kínosabb bölcsis fotókkal a gyerekről, de hát szentimentális, szeretjük érte és megbocsájtjuk. Egy jó kép sincs a gyerekről. Csak kevésbé gáz. Nem könnyű választani, mert ha ez nem lenne elég, olyan geil erőltetett háttér van a képekhez, hogy még egy jól kinéző gyerek fotóját is azonnal hazavágja, hát még az enyémét, aki minden fotón "kurvaanyádhaggyábékénjáccani" tekintettel gyilkol az amúgy adventi -karácsonyvárós-havas-csillaghullós háttér előtt. Nem értem, a mai világban egyáltalán mi szükség van erre. Oké, csoportkép, legalább tudjuk, ki kicsoda. De saját kis fénykép minek? Ma már bárki csattogtat lépten-nyomon a telefonjáról. Aki meg minőséget akar, elviszi profi fotóshoz díszlettel, háttérrel, ahol nem 3 perc alatt zavarnak le 5 képpel,hogy válassz.
Aztán, ha nem lenne ez még elég, nekem, aki az egész ovis fotózás intézményét bojkottálnám szívem szerint és lázadnék a rendszer ellen, kezembe akadt a kis fotóminták mellett egy kép, hogy mit lehet MÉG rendelni a kész képekből. Mert hát a 10x15-ös kép lófasz, akkor nem is szereted a nagyit igazán, ha ilyet kap egy pattintós ikeás keretben. Van itt kérem minden, mint a búcsúban. A bögre, a puzzle meg a kulcstartó a boldog 90-es éveket idézi, faternak is vagy 10 évig ott virítottunk a slusszkulcsán fogatlanul (mert mindig első fogváltásnál van az a kurva fotózás). De azért haladunk ám az idővel, ma már lehet egérpadot is rendelni (van egyáltalán olyan, aki ezt használja még?), van fényképes tányéralátét, ami egészen más kontextusba helyezi a "megint leette magát a gyerek" mondatot, és a csúcs: hógömb. HÓGÖMB. Magának a tárgynak nem látom a létjogosultságát, jó, van aki ezt gyűjti, mint a hűtőmágneseket (ja, amúgy fényképes hűtőmágnes is van), de nem tudom értelmezni. Oké, tróger anyu vagyok, telóról fényképezek spontán gyereket (mert a kis genya még nem pózol, még őszinte), és örülök, ha 5000-ből 1 kép jó, de az az enyém, én csináltam, ott voltam, tényleg emlék. A kép kurva jó, az ára nulla forint és megvan digitálisan. Persze a nagyik meg az apja miatt berendeltünk pár képet, ebből az összegből Milánóig repülhettem volna, de ott lesz, rendeltünk, fasza, pipa. Legközelebb viszont leépítem az egészet, és egy csoportképben maximalizálom ezt a képrendelősdit, mert felesleges faszságnak tartom. Csak aztán jövőre megint jön a felfordulás, kavalkád, túllihegése a dolgoknak minden irányból, én meg már így is a deviáns anyák táborát erősítem, nem tudom, mennyire lennék szar anya, ha egy darab képet nem rendelnék és koponyás pólóban lökném be a gyereket?