Több helyről le lettem baszva az anyós cikk miatt, hogy „Jójó, de ENNYI???” Próbáltam magyarázgatni, hogy nem akartam nagyon hosszan írni a témáról és könyvet kiadni (azt majd az 5 éves tervben), nem akartam észt osztani, nem vagyok én szakértő, vagy life coach, nem mondom meg, ki hogy éljen. Nem volt annyi anyagom, amiből csak úgy tudtam volna egy kerek egész valamit idevágni, kisebb sztorikat vagy mondatokat összehalászva meg nem lett volna teljes a cikk. Fröcsögni sem akartam feleslegesen. De szeretem a kritikát, pláne ha épít is, szóval a kényelmes fotel blogíróból elő kellett ugranom "komoly" cikkíróvá és bele kellett mélyednem ebbe a témába, visszaolvasni a sztorikat, bővebben kifejtetni, kérdezgetni, mert a visszajelzések alapján igencsak a jéghegy csúcsát kapargattam meg. Úgy döntöttem a tengernyi infó alapján, hogy ezt is típusokba írom le, mint az anyukás cikknél, hát, lássuk, ki mennyire ismer rá a kedves mamára.

A Bezzeg az én időmben

A múltba révedős. A „régen minden jobb volt”-os. Az ő idejében a szántóföldön szültek a nők, majd arattak tovább. Az ő idejében is nőttek fel gyerekek, sőt, az volt aztán a generáció! Mind egészséges, nem basztatták őket felesleges vizsgálatokkal meg oltásokkal, és nézd csak meg, mind itt van még. Az ő kis fiacskája soha nem sírt, mindig jó gyerek volt, soha nem volt vele probléma. Az a típus, akinek az idő emlékekre tett hatása tényleg jótékony ködben feledteti el vele, hogy milyen nehéz meló volt ez régen is, és fel nem fogja, hogy te mit hisztizel, mikor neked ez a kötelességed, és ő sem rinyált 5 gyerekkel a hátán. Nem szívesen hagyod rá a gyereket, mert ezeréves módszereket alkalmaz rajta, és félsz, hogy arra mész haza, hogy a gyerek egy ócska szálkás facsörgővel vagy kopott xilofonnal játszik, szájában nyerstészta, tetra pelusba betekerve vár téged, amíg a nagyi a tűzhelyen fazékban felejtette a tápszeres cumisüveget, mert megpróbálta megfejteni a ceruzaelem és a zenélős játék kapcsolatát.

A Falra hányt borsó

Elsőre azt hiszed, hogy megérti, amit mondasz tőmondatok és lassan tagolt beszéd nélkül is. Hát lófaszt. Ha 50x mondod el neki, hogy a gyerek_nem_szeret_hason_aludni, ő akkor is hasra fekteti, és csodálkozik, hogy miért sír. Ha azt kéred, hogy ne adjon neki csokit, beletöm fél táblával, majd lelép, te meg megnyered a túlpörgött, hasfájós gyereket éjszakára. Nem tudatosan, de folyamatosan kibaszik veled, mert valamiért nem fogja fel, mit miért mondasz neki. Megpróbálod bevetni a férjed, beszél vele, ő bólogat, férjed naiv és elhiszi, hogy felfogta, aztán minden folytatódik ugyanúgy. Utálod ráhagyni a gyereket, mert tény, hogy túléli, de csak nagyobb meló lesz vele és a lakással, miután elmegy.

Az Én pici fiam

Már az elején neheztel rád, amiért elraboltad tőle az ő pici fiacskáját. Persze enyhül, amint megtudja, hogy terhes vagy, de az ő pici fiacskájának továbbra is mindent, és nem érti, hogy te miért várod el tőle, hogy a szennyest a kosárba tegye, és néha mosogasson el, mikor magától értetődő, hogy ez a te feladatod lenne. Amikor megpróbálsz kísérletet tenni arra, hogy ne csak a férjedbe, de a gyerekbe is beleplántáld az alapvető kötelezettségtudatot, és olyan vérlázítóan fárasztó és kimerítő feladatokat bízol rá, hogy rakjon rendet a szobájában, jön a kedves mama, felkapja a törött szárnyú kisveréb gyerekedet (aki lazán kijátssza a nagymuttert egy haldokló bárány tekintettel), és „jó, akkor megcsinálja ő”. Gyerek dörzsöli a tenyerét, ezt se neki kellett, de jófej a nagyi, és kezded kapisgálni, hogy a férjed miért volt olyan lusta tróger az első években.

A Parás

Ó igen, nem csak anyukában van ilyen, hanem anyósban is! Imádja a gyereket, de retteg tőle. Annyi mindent hallott és összeolvasott, ismerősöknek és a netnek köszönhetően, hogy az, ahogy ő gondolja, az biztos nem jó. Alig mer hozzá érni, kézbe is úgy kell tukmálni, hát még összetöri. Nagy segítség lehet első gyerekeseknél, ahol szintén megvan ugyanez a para hatványozottan. Nem tudod elképzelni róla, hogy felnevelt két gyereket, annyira tanácstalan. Csak családi összejöveteleken látod, ha véletlenül át is ugrotok, az neki komoly stresszhelyzet, el kell pakolni, koszos a padló, nincs hova tenni a gyereket, felverik a szomszédok, 2 utcával arrébb nyitott ablaknál dohányoznak, stb. stb. Gyerekre egyedül nem mer vigyázni. Már attól felmegy a pulzusa, hogy megkéred, nézzen már rá, amíg te elmész pisilni.

Az Én jobban tudom

Mindent jobban tud, akármit mondasz. Neki ne mondja meg egy főorvos, meg szakember a cikkeiben, hogyan kell. Ő felnevelt X gyereket, tapasztalt, tudja, hogy megy ez, a lányáéknál is milyen jól besegített, és bezzeg ő hallgatott a jó szóra. Hülye vagy, mert igény szerint szoptatsz, mikor 3 óránként kell. Hülye vagy, mert 6 hónapos koráig csak anyatejet adsz neki, mikor az ő idejében már dupla fogsorral rendelkezett minden 5 hónapos gyerek és meg tudták rágni még a Csepel biciklit is, hisz kellett a vas a szervezetbe. Hülye vagy, mert ennyi szar játékot veszel neki. Hülye vagy, mert háton altatod. Hülye vagy, mert a hasfájás nem létező jelenség, csak divatbetegség, mint a glutén érzékenység meg a diszlexia. Hülye vagy, mert túlöltözteted. Hülye vagy, mert túlaggódod. Ő az, aki ezerrel vigyázna a gyerekre, hogy aztán a saját módszereit próbálja ki rajta, mert te ehhez hülye vagy, te viszont előbb keresel erre a célra egy hajléktalant az utcán.

A Van rajta sapka

Valamiért nem bír a kezdetektől fogva. Nem tudod az okát, mert soha nem derül ki, annyira nem őszinte, de akármit csinálsz, rossz. Ha ő mondja előtte, akkor is, mert TE csinálod. A te főztöd ízetlen, a te módszered nem hatékony, te nem tudsz egy tisztességes gyerekzsúrt össszeszervezni. A tőle kapott rugdalózóba öltöztetett gyereken „mi ez a rettenet?”, mert nem is emlékszik arra, hogy tőle kaptátok. Te minden erődet összeszeded és próbálsz a kedvére tenni, de soha semmi se jó. Aztán megunod, tolsz egy fákjút, és jön a sértődés. Nagy kegyesen megbocsát, azt mondja hajlandó ő is kicsit változtatni a béke érdekében, közben meg már azon kattog legbelül, hogy hogyan vágja hozzád, hogy a gyereked vágta-e ezt a förmedvényt, amit te frizuraként viselsz a fejeden.

A Forever young

A Forever young, ha szereti is az unokáját, magát a tényt, hogy neki lesz egy, sokkolva reagálja le, hiszen ő még fiatal, előtte az élet, nincs 10 éve, hogy klímaxolt, mégis hogy képzeli a fia, hogy 32 évesen felcsinált egy 28 éves LEÁNYANYÁT. Nem tudja elfogadni a korát, és ennek a hozzáállásának az unoka nyilván betesz. Pláne, ha utána jön még egy. Általában nincs após, aki kordában tartsa, egyedülálló, keresi az igazit facebookon, ezerrel tolja fel a szelfiket és úgy ujjong minden lájktól, mint egy tizenöt éves. Veled fejteti meg, hogy a pasi hozzászóló mégis mit gondolt, és hogy az a kacsintós mosoly most mégis mit jelent. Ha nem is nyúlja le a cuccaidat, az a minimum, hogy felpróbálja, és hangosan konstatálja, hogy neki ez mennyivel jobban áll. Gyerekre csak nyomokban vigyáz, neki buliznia kell a Tiszti Klubban (nem is tudom, létezik-e még ez a 40+-os puma begyűjtő), hogy meglelje élete párját. Te meg reménykedsz, hogy nem valami ágról szakadt, bőrmellényes, ősz-nikotinsárga szakállas, motoros lesz kinyúlt, szürke-szakadt Guns& Roses pólóban, bőrmellényben, mindig sörrel a kezében, aki leül majd az asztalodhoz az egyik szülinapozáskor, és akit a gyereked majd Papának szólít.

A Barátnő

Nincs senkije csak te. Te leszel az ő legjobb barátnője. Legalábbis ezt hiszi ő. Te meg, ha nem lépsz időben, tényleg azzá válsz, és nem menekülsz. El kezd napi szinten átjárni, el kezd telefonon zaklatni, közös „csajos” programokat szervez, shoppingolásnál bemegy veled a próbafülkébe. A gyerekről elvétve kérdez, de hál isten, mire válaszolnál észhez tér, és el kezdi mesélni a saját napját, aminél nem gondoltad volna, de még a tiéd is érdekesebb. Nagyon hasonlít a Forever young kategóriához, viszont neki csak problémája van, amit meggyőződése, hogy az ő 30 évvel fiatalabb kis menye tud kizárólag megoldani 2 gyerek mellett.

Az Elnyomó

Nagyon öntudatos, nagyon magabiztos. Ő segít. Akármi van, ő segít. Becuccol hozzátok 2 hónapra, hogy segítsen. Persze a házi munkában egy szalmaszálat se tesz keresztbe (azért a főztödet kritizálja) , de a gyereket is ő szoptatná helyetted, ha tehetné. Kiszedi a kezedből, te pihenjél (= főzz, moss takaríts még utána is), de ő hatalmas áldozatot hoz, amiért segít neked. Persze ő is mindent jobban tud. Aztán végre hazaköltözteted, mert talán elhiszi, hogy talán nem ölöd meg az unokáját (nem a te gyerekedet, az ő unokáját). Persze akkor se száll le rólad, állandóan nálatok van, rettegsz, hogy őt hívja majd „anyu”-nak a gyerek, mert nem veszi észre, de a te feladatodat akarja állandóan megoldani. Nem nagymama, hanem megint anyuka, és az elnyomásával nem hagyja, hogy te végre az legyél.

A Túl büszke

Első unokás. Mindene a gyerek. Facebookon mindent megoszt, nem csak a képeket, hanem a nagyis idézeteket, mások unokáinak a fotóit, gyerekkel kapcsolatos cikkeket, külön neked ajánlva. Ha leadod neki pár órára, mindig kiviszi az utcára sétálni, hogy villogjon vele. Minden bolti eladónak, buszra várónak mesél, büszkélkedik, de még a margitszigeti futót is megállítja, hogy nézze már meg, mennyire tökéletes az ő unokája. Ha rá mosolyognak, azt kezdeményezésnek veszi, és negyed-fél órákat parkoltatja a vadidegeneket, akiknek más dolguk van, és mesél. Neked sztárolja a saját gyerekedet, olyan dolgokat mesél el csillogó szemekkel, amit te más esetben egy vállrándítással nyugtázol. Nagyon aranyos, meg jó látni, hogy ennyire mindene a gyerek, de idővel fárasztó. Ideális babysitter alapanyag, csak későn kell hazaérni, hogy ne legyen ideje, csak a hazaúton mesélni, mert ő percre pontosan képes elmondani azt az időszakot, amit kihagytál a gyereked életéből.

A Bezzeg a lányomék

Az a típus, aki még a gyerekeit sem volt képes egyenlőként kezelni, nem hogy az unokáit. A lányáék jobbak, szebbek, okosabbak, te meg félve mered elmondani, hogy a tiéd jár, mert a másik unoka már ennyi idősen angol sudokut töltögetett ki bilin ülve, miközben a Discovery dokumentumfilmet háttérként hallgatva javította ki a szakértőt. De hát a lánya eleve egészen másképp nevelte a gyereket, mindenben hallgatott rá, látszik is az unokán. Persze a tiéd is aranyos, és helyes dolgokat csinál, de a másik az már képzeld, mit tud! Folyamatos versenyként éled meg az egész helyzetet, mert azt érzed, hogy a te gyereked nem ér annyit és nem elég jó neki. Emiatt frusztrálva gőzerővel fejleszted, és titokban várod a csodát, hogy majd valamikor végre téged is elismer.

A tyúk vagy a tojás?

Nem tudni ki mikor lőtt először, te vagy ő, de az évek során olyan mélyen gyökerező gyűlölet alakult ki köztetek, hogy már minden rezdülésre egymásnak ugrotok. Szegény férj ott fekszik az üllő és a kalapács közt, könyörögve, hogy valaki ölje már meg, mert ez a két nőszemély pokollá teszi az életét, és már unja mantrázni a „De hát nem úgy gondolta” hazugságot, mert persze, hogy úgy gondolta. Éves nemszólokhozzád összeveszések alakulnak ki, aztán valahogy mégis megpróbáljátok újra, de csak rosszabb lesz.

Az Ilyen nem létezik

Az álom anyós, akiről ha mesélsz, a többi anyuka hitetlenkedve rázza a fejét, mint a székely bácsi a zsiráf előtt, hogy „Már pedig ilyen állat nem létezik”. Nem basztat, jön, ha kell, imádja az unokáját, jól el is van vele, nem félted rábízni, nem kritizál, értelmes tanácsot ad, tapintatos, nem csak tudja, hol a határ, de a közelébe se megy, és tartja azt a kellő távolságot, ami ahhoz kell, hogy kis család is tudjatok lenni.