Megkezdtük a lehetetlen küldetést, vasárnap be kellett állítani a telefonomat reggelre. Már ez kihívás volt, ugyanis olyan rég keltem órára, hogy hirtelen nem is tudtam, hol keressem, a gyerek volt az én ébresztőm 20 hónapja. Kiderült, hogy amúgy se kellett volna, alig tudtam bármit is aludni, forgolódtam, tervezgettem, listáztam és vagy 5x felébredtem.
Reggel, még bölcsi előtt összeszedtük az egészséges papírt, amit valamiért úgy kaptunk meg, hogy a doki rá se nézett a gyerekre, még velem se beszélt, csak a kartonzósok vágták le elém, király, ezek szerint egy jó kis fekete himlő nem akadálya a beszoktatásnak. Irány a bölcsi! Megérkezés, átöltözés, vidám-lelkes-mosolygós köszönés mindenkinek. Már a folyosón cukorbeteg vagyok a sok cukiskodástól. Túl sok a név. Én meg már a bemutatkozásnál elfelejtem mindet, szóval nagy szarban leszek még egy ideig. Na de nem én szokok be, hanem a gyerek, kit érdekel, ha az anyja hülye, ez nem rólam szól.
Ami elsőre ledöbbentett, hogy milyen halk minden gyerek. Vagy kurva jó a szigetelése a csoportoknak. De nem, bent is tök jól elmolyoltak a kölykök, az egyik még aludt is a sarokban egy matracon, halál lazán. Na, ilyet az enyém tuti nem fog csinálni. Persze megszeppenéssel, seggbebújással kezdtünk, már meg se lepődök az ilyenen, felkészültem arra, hogy lábon hurcolom itt is a gyereket egy jó 20 percig. Bő 1,5 órát voltunk, azalatt rájöttem, hogy baromira nem vagyunk szigorúak, sőt. Nyilván amíg csak ő meg én voltunk benne egy átlagos napjában és még tesó sem volt a képben, a gyereket ilyen szintű alkalmazkodásra baromira nem neveltük. Persze próbáltuk, meg nem körülötte forgott a világ, de valahol mégis. Sok dolgot engedünk neki, ami 1 szülő 1 gyerek arányban simán belefér, de 12 gyerek 1 vagy 2 nevelő arányban már kurvára nem. Pl. nálunk most nagy divat a sámli, oldalra fordított motor, puff, könyv, doboz, akármifaszom, amire rá lehet állni, ezen tárgyak hurcolása, rálépése, és az előtte elérhetetlen cuccok baszkurálása. Amit én, ha nem veszélyes a mutatvány, vagy ha nincs anyagi kár belőle, simán engedek, hagy ügyesedjen, pörögjön az eszközhasználat. Na, bent ugyanezt a kis székekkel adta elő a gyerek, ami a gondozónőknek rohadtul nem tetszett, az meg pláne nem, hogy behülyített még vagy hármat, akik elkezdték utánozni.
Tízórainál döbbentem rá, hogy itt nincs etetőszék. Reggeli, ebéd a kis asztaloknál, a többi 2 étkezés a szőnyegen, ilyen félhippi sztájlban, gondozónők adogatják nekik a gyümölcsöt, szigorúan a szőnyegen ülve, közben nincs játék. Na, mi már itt megbuktunk, itthon én ezt ellazázom, az uzsikat asztalra teszem ki és szép lassan néha arra sétálva elnyammogja, a fő étkezéseket meg etetőszékben, onnan nem tud meglógni. Nem látom magam előtt, ahogy a gyerekem, aki itthon almadarabbal a szájában kiabálva-röhögve kergeti a kutyát, full nyugodtan egy helyben ül majd végig egy étkezést és nem rohangál össze-vissza, vagy nem túr bele a szomszédja tányérjába. Vendégségben is max. 2 kanállal tudok beletolni valamit, amíg megül az ölemben, utána kifeszegeti magát, vagy addig hisztizik, amíg én meg nem unom. Ha nagyon ízlik neki, még visszajön 1-2 kanyarra, de olyan, hogy egy tányérnyi ebédet megevett volna így, még soha nem volt.
Az altatás is így működik, ugye itthon rácsos ágy van, vagy hárman alszunk a nagy ágyban, a bölcsiben meg matracok vannak. Szóval nincsen elzárva. Szintén nem tudom elképzelni, hogy a gyerek magától odamegy egy matracra lefeküdni aludni. Olyan már volt, hogy addig evett vagy játszott, hogy belealudt, de itt van alvás idő, a többiek pihenését fogja szétbaszni azzal, hogy jön-megy, meg mászik át mindenki fején, ahogy a miénkkel teszi.
Persze én aggódom túl, bennem nő a feszkó, amiért "jézusomfélreneveltük" meg egyéb szülői baromságok, amiért egy másik rendszerbe tesszük a gyereket. Persze, hogy más lesz, mint otthon, mégis mi a faszt vártam? Simán alkalmazkodni fog, ráadásul ebben az utánzós korszakában szerintem kiválaszt majd egy kedvenc gyereket, aztán azt majmolja majd látástól vakulásig. Aki meg, ha már öreg motoros bölcsis, nagyon jól fel tudja zárkóztatni.
És amíg én frissítem a blogomat épp mandarin darabokat tömköd a kanapé réseibe...Utálni fognak minket...
