Kell egy kis epizódrész ide, mert akármennyire nem járunk be hétvégén, azért zajlik az élet ezerrel, minden a bölcsi körül forog.
A beszoktatás elképesztő időrabló játék. Ott vagy kb 4-5 órát (melyik nap mennyit, mi az elején 1,5 órával kezdtünk, aztán folyamatosan tolódik ki), hazarohansz a gyerekkel, hogy ne a kocsiban aludjon el, mert ha beemeled az ajtón, tuti felébred. Megpróbálsz te is aludni, de az élményektől nem tudsz. Felkel a gyerek kb. 3-fél4-kor, na most kéne nekiállni, főzni, mosni, takarítani. Főzni nem tudsz miből, mert nem vásároltál hazafelé, mert rohantál. Nem baj, a gyerek evett ebédet, én majd elrágok valami kekszet. 5-6 fele már mindenki otthon, ha akarnál, se tudnál belekezdeni bármibe. Szóval csak a kötelezők vannak meg: gyereknek legyen kajája, tányérja, amiben elé tesszük, és tiszta ruhája, amit leehet. A többi le van szarva, csak ezt a hetet éljük túl. Szóval a hétvégét azzal kezdtük, hogy végre rendbe vágtuk a lakást, és főztem valami normális kaját. Utoljára a családlátogatás előtt takarítottam ki (mert ilyen is van, a beszoktatás előtt 1-2 héttel átjön a 2 nevelőnő lemeózni, hogy milyen a gyerek családi háttere, mert kb. ennyi idő, negyed óra, be se jöttek, csak az előszobáig, én naiv barom meg már majdnem sütivel vártam őket, azt hittem 1-2 órát maradnak). Na szóval végre rend van. Végre a fiókban vannak a ruháim (összehajtogatva persze még nincsenek), végre nem ragad a padló és végre tudok rendesen enni. Tök olajozottan megcsináltunk mindent, már délelőtt készen voltunk, még a napirendtől se tértünk el nagyon, 1 órás csúszás van, mert hétvégén én nem fogok fél7kor kelni, hogy felkeltsem a gyereket.
Jöttek a bölcsi ügyintézős részek. Benti cipő kell. A nevelőnők bokatartó szandált javasoltak. Nemár baszki, faszom, már ilyen korán ízlésficamos lúzer lesz a gyerek, kap valami gyógyegér szandált meg hozzá zoknit és irány a szerepjáték meg a D&D pár évvel később. Na ezt nem. Jó neki a kis punk belebújós vászoncipője, tegyük ki az irányjelzőt, ha már a koponyás pólókat meg a tarajt tartogatjuk még addig, amíg megszeretnek minket, és hogy ne egyből kapjanak agyfaszt, ha Bad Religionos felsőben jelenik meg reggel. Gyerek most már elég nagy, hogy ne tépje le állandóan magáról, fasza lesz ez, ki se nőtte, problem solved. Hát ez a cipője lazán lejön a lábáról játék alatt 2 percenként. Ez nem lesz jó. Muszáj a kurva szandál, baszhatunk még ki párezer forintot egy benti cipőre az előre kifizetett 2 havi kaja meg gondozási díj mellé karácsony után. Felszívtuk magunkat, irány a pláza. Kezdőknek mondom: nem kis kihívás januárban gyerekszandált találni, olyat meg, ami méretben is jó, és nem kiabálom a gyerek arcába csuklóból, hogy "hülyekocka!!", ha felveszi, még nehezebb. De! királyok voltunk, megtaláltuk a legkevésbé gáz szandált, még volt a méretében is (eggyel azért nagyobbat néztünk, akkor már hordja amíg tudja), istenkirályok vagyunk.
De ez nekünk nem volt elég. Elzúztunk az Ikeába is (egy élmény ott lenni hétvégén, nem tudom miért érzi úgy mindenki, hogy korlátlan idejű ingyenes játszóház a gyerekosztály, aztán vesznek 500ért egy papucsot, h neszebazdmeg vásároltam, az "Ikeában töltsük el a családi napunkat" típusú szülők eleve egy külön cikket megérnének). Mi gyerek nélkül mentünk, maradjunk hűek az elveinkhez, na meg az alsó raktár rész (ahonnan elő kellett rángatni a cuccost), kurvára nem gyereknek való vidék. Szóval vettünk egy kis asztal 2 szék kombót, a bölcsiben is asztalnál ülve esznek, gyúrjunk rá erre a témára, amúgy is kapott volna, csak előbbre hoztuk. Na meg a beszoktatós hét 2. napján azzal kezdtük a reggel felöltözést, hogy egyszer csak bent ült az etetőszékben úgy, hogy senki nem rakta bele. Kivettem, hogy mutassa meg még egyszer a műveletet, mégis ezt hogyan csinálta, így legalább rögzül, mielőtt letiltjuk róla. Szóval mindenképp kellett az új szett, gyakorlunk a bölcsire, és az életét mentjük meg, ha végre kiszanáljuk az etetőszéket. Az már, hogy kurvára nem csak az asztal kisszék kombót vettük meg, szerintem senkinek sem új, nem kellett gyerek miatt sietni, időnk volt, romantikus andalító sétánk volt az Ikeában, végre kettesben. Na, persze, én ezt szerettem volna. Csak hogy én nem a kisszerelmemet, életem értelmét vittem magammal, hanem a "nagyobb fiamat". A "nagyobb fiam" borostás 36 éves apuka, aki plüssbrokkolival csapkodta a fejemet, játékpatkányokat pakolt a vállára, a cápa filmzenét dúdolva tologatta a kiságyon a plüsscápát, és minden harmadik játékra azt kiáltotta, hogy "Ezt vegyük meeeg!". Ki se lógtunk a gyerekosztályról. Talán annyival, hogy nyomtunk még egy "Bazdmeeeeeg!" "Nebazdmegezzél már a gyerekosztályon!" oda-vissza kiabálást. Szóval 1 hónap se telt el karácsony óta, de bővültünk újabb 4 játékkal, aminek állítom, hogy a felét a férjemnek vettük meg.
Este szereltünk, suttogva kurvaanyázni az elején még vicces. Fél óra után mondjuk már nem röhögtünk, de készen van, én már ezt szét nem szedem soha többet. A gyerek aludt, másnap reggel meglepetés, fasza. Először észre se vette, csak a játékokat az asztalon. Álcázó üzemmódos asztalt vettünk. Aztán a reggelinél kereste a kismajom az etetőszéket, és amikor az asztalához terítettünk, láttam az arcán a "Jaaaabazdmeeeeeg" kifejezést. Asztal betámadva, már azon megy a játék is, persze egy helyben a seggén még mindig nem üli végig a kaját, de félúton vagyunk, 10 perc körüli a rekordja. Már csak a tempón kell javítanunk, mert még mindig lassan eszik. A lényeg, szandál megvéve, asztal felavatva (már tiszta mocsok meg ceruzacsík), lassan már átcsapunk stréberbe, még szombaton is tanulunk.
