Mindig azt hittem, hogy a gyerekem egy mutáns. Mutáns, akinek adamantiumot fecskendeztek a csontjaiba születésekor. Nem elég, hogy kurva gyorsan regenerálódik, csodával határos módon még egy csontja sem tört el, de több, mint 20 hónapot húzott le betegség nélkül. Az 1 napos lázakat meg fogzás balhékat nem számítom bele, az nem ér és pont.

De ez a jó kis széria most megszakadt, szinte már természetes nyugodtsággal vettem tudomásul, hogy két hét bölcsi után ne csak én, de ő is elkapjon valami nyavalyát. Diagnózis: "mezei nátha". Náthus vulgaris. Vagy mi. A bölcsiben az a jó, hogy amíg nem járattuk oda, simán itthon kikezeltem volna maximum egy telefonos konzultációval a doktornővel, pár nap alatt megvagyunk vele, király. Most az alábbi forgatókönyv megy: bölcsit hívni, hogy nem megy a gyerek. Kaját lemondani, az elején csak a másnapit, mert nem tudjuk, mit mond a doki. Időpontot kell foglaltatni a rendelőbe. Ott valamiért a kartonzósok Forest Gump szellemi szintjével és Eric Cartman bunkóságával vetekszenek, szerintem állásinterjúnál még feltétel is, hogy egyszerre legyél hülye és bunkó, mert megkérdezték tőlem, hogy NEKEM mikori időpont lenne jó. Mondtam, hogy hát gyesen ülök itthon beteg gyerekkel, kb mindegy, de azért ha lehet, még ma. Aztán, figyeljük a logikát: "Ma nem jó, már elkezdődött a rendelés" kb a "miafaszt képzel?" kioktató hanghordozásában (hétfő van, vasárnap lett szarul, mégis mikor kellett volna hívnom őket egy mai időpont miatt. Itt jegyzem meg, ha 8-kor indul a rendelés, 7:59-kor még elküldenek a fenébe, mert nem rendelési idő alatt telefonálok). Oké, akkor kedd, csak darálj már le valami időpontot. Óra, perc, na, gyerünkmár. Oké, nem leszünk barátok.

Rendelő felé készülök a legrosszabbra, gyerek szétszed mindent, de még arconpörgős hisztit is lenyom majd, de max. majd jegyet szedek, mert olcsóbban, de látványosabban toljuk, mint a Fővárosi Nagycirkusz. Hát, lófaszt. Ölemben elvan, olvasunk, szépen halkan elmondom, mi van a képen, amire rámutat, mosolyog, elvan. Tök jól ülünk így 20 percet. (Még jó, hogy van időpontunk.) Ezalatt egy anyuka (és mindenhol van egy ilyen anyuka) olyan szinten kirakatjátszik a gyerekével, hogy már rohadtul irritál. Ahogy látom, nem csak engem, 1-2 apuka is forgatja a szemeit, a kis 14 éves kamaszról nem is beszélve. Amikor hangosan tüttyög cukimukin a gyerekkel a full zsúfolt rendelőben, hogy "eeeelbúúúújtáááál?", "bemáásztál a pelenkázó alááá?". Jönnek a "Húúúhááák" meg a "Manóóókák". Közben szépen körbenéz, hogy mindenki jól látja-e, hogy milyen eleven kis angyalka az ő gyereke, ő meg milyen fasza anya, amiért még a rendelőben is a beteg gyerekét zaklatja mindenféle faszsággal, amikor az a porban akar csúszkálni. De jó, hogy nem vagyok ilyen. Végre mi jövünk, hálisten, már gondolkoztam rajta, hogy Hulkká változom, felkapom babakocsit és hozzávágom a nőhöz, de szólítottak, spuri befelé. Gyerek beindította a hisztivonatot, őhozzá ne érjen senki, de a doki profi, 2 pillanat alatt megvizsgálja, kész vagyunk. Azt mondta el, amit én már 2 napja csinálok. Orrszívás, orrcsepp, Nurofen, sok folyadék. Fasza, ha nem kéne a bölcsibe a papír, itt se lennénk.

Ennyit az ügyintézésről. Kis Wolverine kb leszarja, hogy beteg, én 37.2-nél már papot hívatok, ő 38 fokos lázzal úgy pörög, és olyan formában van, hogy ha tudna úszni, Hosszú Katinkát a medence másik végénél röhögné ki, mert nem bírja a tempót. 2 percenként pakolok utána, mert elesik, elesek a sok szar kisautón. Najó, a 8. pakolás után megunom. Azaz negyed óra múlva. Kurvára pörög, nem hiszem el.

És most jön az igazi szopó. Az "orrsziporszi". Ne nevessünk, ezt egy gyógyszerész kislány mondta nekem így a patikában, ez a hivatalos neve. És én még a szélcsőre mondtam, hogy az a legnagyobb szopatás gyereknek és szülőnek a világon. Kínszenvedés. Üvöltés, visítás, gyerek valami gyík génekkel is rendelkezik, mert folyton kicsúszik a kezemből. Hányásig hergelős hiszti. Énsohatöbbetnemhasználomeztaszart. De, használom, mert kell, tudom. Mindegy, megoldjuk valahogy, ezt csak kb. 4x kell előadni naponta, hogy a lelkiismeretem is megnyugodjon és a gyereket se basztassam annyit, hogy megutáljon. Majd kajálás előtt csináljuk. Oké, túl vagyunk rajta. Nézem a használt orrsziporszit. Ezthogyafaszbatakaríccsamki? 3 napig szopattam magam mindenféle technikákkal, mosogatószer, szappan, 2 öklendezés közben kifújás, áztatás, mikor is fény gyúlt az agyamban, hogy ha a gyerek orránál működik, jó lesz erre is a sóoldatos orrspray. Egy kibaszott zseni vagyok.

Na, kb ez van még ma is, gyerek 38 fokosan pörög, néha köhög kettőt, én 2 percenként pakolok el utána, de már leszarom, majd lábbal kotrok valami ösvényt a Tescos szállítóknak. Anya sztrájkol.