Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy kezdő anyuka megpróbáltatásai

Minek szült az ilyen?!

Minek szült az ilyen?!

Total Chaos

2016. március 13. - MinekSzültAzIlyen?

Lemaradtam. Kurvára lemaradtam mindenben és mindenről. Ide se írtam kb. 2 hete, amióta meló van. Napi szinten mormolom el hullafáradtan, amikor végre leülök a seggemre lefektetés után, hogy "eztmáshogyafaszbaoldjameg?"

Elindult a meló. Ezzel együtt elképesztő és véget nem érő rohanás lett az életem. Mindenhol ott vagyok, de igazából sehol sem. Reggel bölcsivel nyitunk, ahova 2 hete próbálok hamarabb indulni, hogy még úgy érjek be a melóba, hogy munkakezdés előtt meg tudjak nyugiban inni egy kávét. Ez 2 hete nem sikerül. Lövésem sincs, mit csinálok rosszul, és hol baszom el az időt, próbáltam már korábban kelni, előre cuccot kikészíteni, gyors sminket generálni, jólvanazúgy hajat alkotni, de egyszerűen nem sikerül. Természetesen az új helyzet új kihívásokat és megoldandó problémákat teremt, minden nap tanulok valami újat.

Például azt, hogy esős időben a bézs nadrágot el kell felejteni, akármilyen dögös és csinos, mert az az első, amihez hozzáér a gyerek sáros cipője, amikor kiveszem a babakocsiból. Vagy azt, hogy hiába készülsz fel reggel, és állsz a csinos fehér kabátodban, a gyereked képes hátközépig összeszarnia magát felöltözve, így 2x annyi időbe telik átpelenkázni az örökmozgó kis polipot, hogy ne érje szar a ruhádat. Garantált negyed órás késés. Vagy hogy magassarkúban lényegesen lassabban lehet közlekedni és az erőltetett menet szétcseszi a lábad legkésőbb a 3. nap után. Mondjuk jól lehet támaszkodni a babakocsira, és kicsit stabilabban megy a tipegés, kis előnyök, amik miatt nem vág az ember eret magán. Persze ilyenkor látunk cicát-kutyát-tűzoltóautót, amit muszáj megnézni, és szemmel követni addig, amíg az el nem tűnik a látókörünkből. Délután a ráérős sétán bezzeg semmi sem történik.

Még csak nem is ez a baj. Ezek az apróbb kellemetlenségek csak szarabbá teszik a már elcseszett helyzetet. A baj ott van, hogy van olyan napom, amikor kb 1,5 órát látok a gyerekből. Az a 1,5 óra is arról szól, hogy vacsorát gyártok, mosok, teregetek, kicsit pakolok (közlekedő ösvényt túrok lábbal a nappaliban), fürdetés, altatás. Semmit nem tudok a gyerekről azon kívül, amit 3 percben a gondozónők mesélnek. Ha az egyiket anyának fogja hívni, levetem magam a Gellért-hegyről. Hétvégén próbálok pihenni (persze ledolgozós szombattal nyitottam a melózást, a lúzer szakkör jelentkezési űrlap kitöltése nélkül avatott tiszteletbeli taggá), de azt is elviszi a főzés, mosás, némi takarítás, túlélés. Persze pörög az agyam a melón is, mit lehetne, hogy lehetne, mit basztam el és mit nem, mit kéne máshogy csinálnom, hogy átlássak végre a káoszon, a gyerek hiányzik, utálom, hogy alig látom, akkor se tudok vele rendesen foglalkozni. 

És ilyenkor mit csinál a lelkiismeretfurdalásos kétségbeesett anyu, akinek nincs 2 perce együtt a gyerekkel? Kekszet ad neki reggelire. Meg csokit csakúgy. Meg játékokat vesz. Húsvétra jó lesz, legalább előre megvettük...Áfaszom az még 2 hét, mire látom  a csillogást a szemében. Kéne valami kifogás, amivel odaadhatom neki, ne csak úgy kapjon valamit (nem mintha felfogná a húsvét fogalmát), mert akkor elindulunk az elkényeztetés útján. Baszki, télleg, ma névnapja van! Soha nem ünneplünk névnapot. Max facebookosan. Nem baj, Boldog névnapot Geriszivem, nézd mit vett neked anyaaa! Tiszta hülyeség az egész, fogom a fejem, hogy milyen szaranya vagyok, aztán mivel főzni kell, beültetem a TV elé. Fúbaszki, ez egyre gázabb. De csak max. 1 órát engedem neki. 3x pörög le a Tom és Jerry évada, mire kapcsolok, hogy le kéne gyógyítani a gyereket a TV-ről és foglalkozni vele. Botrány, amit művelek, de mantrázom magamban, hogy ez csak időszakos, majd ha beáll a rend és a rutin, menni fog ez magától és sokkal könnyebb lesz.

Szegény párom 2 hete hallgatja az egy levegővétellel elsuttogott "mostneszivemkurvafáradtvagyoknagyonhosszúvoltezanap" mondatomat, amit lehet, hogy beállítok automata üzenetként, hogy még abba se fáradjak el jobban, hogy kimondom. 4 napja tervezek egy hajmosást. Igen, hajmosást, zuhanyzással együtt bruttó 15 perc. Talán ma sikerül. Nem tudom, más hogy csinálja. Egy egyedülálló anya, vagy az, akinek  több gyereke van. Én kikészültem. Persze csinálom tovább, mert kell, és amúgy élvezem a munkát is, munkakör, kollégák rendben, ennyire vállalható cégnél még sose dolgoztam, persze a gyerekre gondolni sincs időm, mert bent is folyamatos a pörgés. Aztán nem is tudom, hogy várom-e a munkaidő végét, mert amint kilépek az épületből indul a szélmalomharc, a rohanás, a lemaradás behozása. Minden este csúszunk, minden este agyatlan zombivá válok, lassan már a családtagokkal is úgy kommunikálok, mint a melóban, a "tépjél sorszámot!"-tól kezdve a "dolgozunk a problémán" át az "ön kérése nagyon fontos számunkra" mondatig. Utálom magam, mert egy seggel kb. 4 lovat akarok megülni, egyszerre muter, feleség, szexi barátnő és dolgozó mami is akarok lenni (a gondolkodó lény ént még nem merem bevállalni, kb egy majom cintányérozik jelenleg az agyam helyén). 3 még ment, de a negyedik teljes káoszt szült, és nem tudok a többi háromban már 100%-ot nyújtani. Rohadt zavaró. Nem kifelé, meg másoknak megfelelni, hisz azt leszarom. Engem bosszant, hogy valami nem megy. Hogy rohadtul nem látom a rendszert, hogy kurvára nem látom ennek az egésznek a megoldását. Persze, tudom, idővel. Még jó, hogy olyan kibaszott türelmes a természetem.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://minekszultazilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr578472762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mirzus 2016.03.13. 14:12:18

sejtettem az eltűnésed okát. szoktam én is mélázni: régen hogy csinálták? középső húgom és köztem nincs 1,5 év. apum dolgozott, (vagy akkor még csak fősulis volt? :O ) anyum egyedül 2 gyerekkel, kocsink se volt...persze, akkor még nem pörgött így a világ. viszont technika sem volt. nekem nincs fél éves a gyerek, párom dolgozik, munka után boltba megy és ő főz. ez nagy segítség. most is épp sül a rántott hús, míg én altatok és neked pötyögök. bár irigylem, hogy elsöröcskézik sütés közben, de majd kialakul minden, igen, én is mindig azt a bizonyos napirendet várom.. :)) mikor majd én tudok babával boltba menni és hamarabb kész lesz a kaja is, több időnk jut egymásra és másra. utána majd lehet megint várni valamit.

tzi 2016.03.13. 14:13:14

És az ember nem segít legalább a háztartást valamelyest kézben tartani?

MinekSzültAzIlyen? 2016.03.13. 22:25:08

@tzi: Segít amennyit tud, odateszi magát, de minden nap reggel 6-kor indul, majd minden este 6 fele ér haza, gyerekért pl. csak péntekenként tud menni. 6-8-ig meg nem tud csodát tenni. Nekem kell átrendeződnöm, megszoknom és kezelnem ezt a típusú pörgést.

MinekSzültAzIlyen? 2016.03.13. 22:34:48

@Mirzus: Itt én főzök, egyrészt imádok, másrészt mindenkinek így a legjobb :) De nekem is segít a párom, jobban tudja melyik ruha 40 fokos, mint én :) Meg mostanában pl. ő altat, én már lassan azt se tudom, "hogyan kell", mert nekik már megvan erre a rutinjuk :) Jó, néha, olyan 3-4 havonta rá kell pirítani, mert elkényelmesedik, de pillanatok alatt összekapja magát és folytatja.
Napirend nálunk olyan 1 éves kora körül alakult magától, azt az időszakot imádtam, a kedvencem volt. Még nem volt hiszti és dac, már elvolt egyedül, és még nem kellettem állandóan a játékhoz. Most a bölcsivel olyan ingergazdagok a gyerek mindennapjai, hogy konkrétan látom, hogy ha kicsit lazulunk, lustázunk a hétvégén, vasárnap már megkattan és megőrjít, mindenhez kellek kb. Kevés vagyok neki már én is, a párom is. Szar, de ez van, próbálunk lépést tartani, lekötni, bevonni a házimunkába, hogy azzal is haladjunk és ő is jól ellegyen. Néha összejön, máskor nagyobb lesz a kupi :) De várjuk már a jó időt, akkor meg irány a jáccó :)

tzi 2016.03.13. 22:42:40

@MinekSzültAzIlyen?: Hát ebben az esetben ... 1: kitartást az elkövetkező ~18 évre :D
Ja, és neked legyen eszed, idejekorán tanítsd meg, hogy a tányér nem viszi el magát a mosogatóba, meg a taknyos zsepi se a kukába... Párom nem túl bájos 8 évesének ezt elfelejtették elmesélni :D Oszt vágja a pofákat amikor rászólok...
2: Nekem csak a kecó van meg a munka meg az ember.. (utóbbi mondjuk néha felér egy csecsemővel. Ikrekkel. Hármassal) .Nyilván nem vígasz, még csak sovány sem, de nálunk így is állandó a k(á)osz. Ezt heti 2x még megspékeli a gyerek a szétbaszott szaraival szerte-széjjel a mindenhol :D
3: betöltöttem a 34-et és egyre erősebb bennem az érzés hogy vagy nem szeretnék továbbra sem gyereket, vagy ha igen, akkor garanciális, visszaválthatós félét.... persze mindenki azt mondja, "nem értheted mert nincs", de komolyan... ennek hol a bevétel oldala? Mert a kiadást érdekes mód úgy is érthetem, hogy nincs sajátom...

MinekSzültAzIlyen? 2016.03.13. 23:06:08

@tzi: Köszi :) Hát, idővel alakul ez, mindig jönnek új kihívások, ilyenkor sírom vissza a gimis éveket, amikor az volt a legnagyobb bajom, hogy időre kellett hazaérnem :)
Gyerek nagyon házias, együtt mosunk, teregetünk, rázza ki a ruhákat, pakol ki a mosogatóból, a tányérját viszi ki (még a bölcsi beszoktatásnál is amint végzett a kajával, felkapta, és kereste, hogy hova teheti) :)
Kicsi vigasz azért, nem csak mi vagyunk elbaszva :)
Erre szerintem nem lehet rendesen válaszolni. Írtam pár cikket hasonlókról, ha érdekel, itt vannak a linkek.

minekszultazilyen.blog.hu/2015/11/26/anyasag_455
minekszultazilyen.blog.hu/2015/03/28/miert_jo_519

Igazából így újra átolvasva ezeket, még mindig nagyon messze járok, nem fogok Coelho-s idézetes magasztos baromságokat írni, távol áll tőlem, de lehetetlen megfogalmazni. Teljesen másképp lesz szerelmes az ember (na, nesze, csak kibukott), nulláról ismersz meg valakit mindenféle háttértörténet nélkül, ott van, a részed, belőled van, egy kicsit te, egy kicsit a párod (a másik szerelmed), és te/ti magad/tok formálod/játok. Tiszta és őszinte szeretettel néz fel rád, csüng minden szavadon (persze idővel ez durván megváltozik majd), ha szemét voltál vele, akkor is rád mászik, megölel, istenít, imád. Határtalanul. Emellett látod, hogy egy kis 2-3 kilós páfrányból hogyan fejlődik emberré, többek közt neked köszönhetően, elindul a védtelen kis "töröttlábú ártatlan őzikéből", akit óvni kell és fejlődik egy logikusan gondolkodó lénnyé, aki minden nap, mint a szivacs, úgy szívja magába az információt, és az óvás törődés mellé gőzerővel jön be a büszkeség, az a fajta, amit csak anyaként érezhetsz. Mert teljesen más az a büszkeség, amit akkor érzel, amikor mondjuk te veszel jól egy akadályt, mint amikor a saját gyereked ugrik meg egyet. Nem tudom leírni rendesen, talán egyszer sikerül, de fantasztikus érzés. Persze nem minden perce, de valahogy ezek a kis dögök elérik azt, hogy 15 óra szívatás, hiszti, kupi, balhé után 2 perc alatt elfelejts nekik mindent. Egy mosoly kell hozzá. Mondjuk ezt annyira nem tartom fairnek, én pl soha nem tudnám ezt bejátszani, de ők csuklóból hozzák ezt. És még csak nem is haragszunk érte rájuk.
Na, csak Coelhos lett :)

tzi 2016.03.14. 01:17:27

@MinekSzültAzIlyen?: hát, most így 1-kor befejeztem a takarítást (míg a drágaság a szüleinél pálinkát vedelt a faterjával, hogy rohadna le az összes pöcse, én meg takarítom a behordott sarat, mert őfelségének derogál a kinti előtérben levennie a cipőt. T.i. reggelre az majd milyen hideg lesz.. hát szakadna meg, bezzeg a porszívó érintésére allergiás... :D ), szóval most kb holnap délig, míg meg nem jönnek rend lesz és tisztaság. Asszem úgy 7 fele álltam neki....

Egy kis Coelho elfér, no para. Olvastam anno, meg most rálestem. Igazából értem én... csak valahogy mégsem. Gondolom itt jön be az, hogy nincs saját. Jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy nekem tényleg hiányozni tudna hogy ne hagyjanak aludni, hogy tényleg örömet tudna okozni hogy vigyorog egy fogatlan kis köcsög aki épp most öntögette végig a ketchup-ot a 60 ezres szipi-szupi szőnyegen, vagy hogy ne kapnék darabos agyfaszt a napi 20 óra ordítástól, hányás-szarás-visítás-böfögés kombótól. Lehet az a baj, hogy magammal se vagyok annyira kibékülve, hogy ezt elviselhetővé tegye az a puszta tény, hogy a génállománya X%-a megegyezik az enyémmel. Sőt.. állandó rettegésben élnék, hogy vajon melyik nem normális családtagomra fog hasonlítani... mert elég gáz ám az a hely, ahol még én vagyok a legvállalhatóbb figura :D És nem tudom, tudnám -e tényleg szeretni, ha mondjuk azt venném észre, hogy tök olyan mint anyám. Ahogy ő se tudott engem soha igazán szeretni, mert egyszerűen nem olyan voltam mint ő, és ezzel nem bírt megküzdeni. Mi van, ha én se? Stb. A millió para. Meg a szabadságom. Már attól is feláll a szőr a hátamon, ha az ember valamit szól hozzám mikor épp zuhanyzom. Ezek a kis szemétládák meg még a slozira is utána mennek az embernek. Na nem :D 0-24 függjön tőlem valaki... felelősség, nyűg, kényelmetlenség, és totális kiszolgáltatottság.
Oszt akkor felnő, és hiába kapott meg mindent, hiába váltak úgy a szülei, hogy tapsolva könnyezné meg a Czeizel, mert tényleg kb. hangos szó nélkül lement (ugyanannyi idősen én spec a szüleim között kellett álljak mert anyám késsel ment apámra aki viszont egy madzaggal akarta megfojtani), és tényleg a világon mindene megvan, és egy olyan hisztérikus elviselhetetlen kis princessé vált, hogy ha a sajátom lenne péklapáttal verném míg meg nem jön az esze. De lassan már az apja is itt tart.
Szóval egyelőre asszem nálam még nem jött el az idő :D Valahogy kurvára nem akar ketyegni az a rohadt vekker.

MinekSzültAzIlyen? 2016.03.14. 07:30:06

@tzi: Én nem fogok és nem is akarok meggyőzni senkit, valószínű te se a komment vagy a cikkek alapján döntesz. Van egy barátnőm, ő sem akar gyereket, évekkel ezelőtt kijelentette, és én nem is baszogatom érte. Ez egyéni döntés, ugyanúgy, ahogy az se zavar, ha valaki egy kezdő 11-et akar összehozni. (hozzánk ne jöjjenek, de ha boldogok, csinálják) :) Én sem akartam mindig, sőt, utáltam is a kölyköket elég rendesen. Aztán jön egy kattanás. Jó, nyilván van, aki 6 éves kora óta babázik és életcélja szülni majd, de szerintem a legtöbbünknél egyszer csak magától bekattan valami, és onnantól KELL. Nem egy cikk vagy 1-2 vélemény fog meggyőzni valakit. És ha elkezdesz rugózni rajta, hogy kell, félresöpröd az összes észérvet, mert nem fog érdekelni, hogy nem alszol évekig meg hogy a szart lapátolod szó szerint, akkor is kell. Belső kényszer. Mi még meg is dolgoztunk érte, 1,5 évet próbálkoztunk, volt egy vetélésem, utána meg már csakazértis, miazhogynekemnemlehet?? :) Mondjuk sok mindent nem fogtunk fel igazán, nem mertünk igazán messzebbre nézni, legyek már terhes végre, a többit leszarom.
Persze elképesztő sok áldozatot kell hozni, már terhesen elkezdődik az egész, mert az a 9 hónap mind arról szól, hogy mit nem lehet. Nekem a kisnövény szakasz nem jött be, kb. nulla visszajelzés arról, hogy jól csinálom-e. Én 1 éves korától bírom a kölyköt, azóta viszont nagyon dúl a szerelem.
Régen én se tudtam elképzelni, milyen az, hogy rimánkodok a csukott wc ajtóért, de már olyan reflexé vált, h lassan vendégségben se csukom be az ajtót, mert számítok arra, hogy a gyerek jön zaklatni. De ez engem már nem bosszant.
Nekem is durva volt a családi hátterem (ennyire mondjuk azért nem) de így meg aztán pláne megérti az ember, ha valaki nem akar. Ez a te döntésed. Mi lenne, ha nem is akarnál, hanem csak "bevállalnál" egyet, vagy "becsúszna" úgy, hogy igazából nem volt nagy álom. Ez legalább felelős döntés. Az ne legyen anya, aki nem akar az lenni. Kell a belső kényszer.

Mirzus 2016.03.14. 09:44:09

sziasztok :) tzi: azért mégiscsak valahol mélyen benned van a dolog, mert olvasod ezt a blogot :D gondolj erre! :PP
egyébként nálunk is úgy van, hogy a páromnak van már egy lassan 12 éves lánya, aki az anyjával él. bár kicsi kora óta ismerem, de nekem is nehéz volt az elején: az övé, de nekem nincs közöm hozzá, néha nem vártam, hogy jöjjön, mert mi éltük a párommal a kocsma-kirándulás-buli- felfedezés korszakunkat.anyum hiába óvónő, világéletemben "utáltam" a gyerekeket, én is sokszor hangoztattam, hogy ketten akarok lenni, nem hárman. aztán a párom is mondogatta, hogy akar tőlem is, mert gondoljak bele, milyen jó lenne, ha belőle, meg belőlem lenne egy kisember. én kb. vállatrántottam, de azért két negativ teszt után érdekes módon csalódott voltam picit. nekünk 5 hónap alatt összejött. és pont jókor, amikor jönnie kellett. amikor úgymond már eleget kocsma-buli-kirándul-felfedeztünk ketten. most majd mehetünk hárman, úgy várom! (kirándulni, utazni , természetesen nem inni :DD na jó, majd ha nem szoptatok.. :PPP
és tényleg csak akkor tudod meg, ha átéled. én sem úgy szültem, (azért is vagyok lelkes olvasó itt) hogy: jaj megszülettél végre édes pici szerelmem, már úgy vártam, hogy a karjaimban tarthassalak. bahhh. fogalmam nem volt még akkor sem. most féléves mindjárt, már szerepel az álmaimban, belémkódolódott. én, aki sosem voltam gügyögi meg nem akartam anya lenni... néha most sem fogom fel, hogy anya vagyok.
szóval csak azt akarom mondani, hogy soha ne mondd, hogy soha :)))

tzi 2016.03.14. 12:54:08

@Mirzus: @MinekSzültAzIlyen?: Félreértés ne essék, nem zárkózom el teljesen. Az tény, hogy nem különösebben csípem a gyerekeket (bár a babák azok valamiért imádnak engem, meg azokat én is elviselem), de a sajátom az úgyis alegfaszább kölyök lesz :D Inkább úgy fogalmaznék, hogy hosszútávon, "majdegyszer" szeretnék, csak most nem vagyok rá se hajlandó, se alkalmas. Abba inkább szeretek nem belegondolni, hogy 34 évesen vajon még mennyi a "majdegyszer" .. De nem fogok csak azért szülni, mert már mikor. Akkor inkább lemaradok aztán ha úgy dobja a gép örökbefogadok egyet, vagy valami.

Óvasni kéremtisztelettel azé' szoktam, mert valaki úgy ír a témáról, hogy nincs magától mélységesen meghatva, hoyg ő Édesanya, akinek Gyermeke van (saru, facsat, bokáigszoknya, de épp csak annyira, hogy azér tmég lássad hogy ő bizony a természet lánya aki sose borotválta a lábát, de cserébe nem is mossa), amely Gyermek természetesen tehetségesebb mint egy istenverte Beethoven, de persze rajta kívül senki se tudja, miben... Amúgy csak belebotlottam, és legalább kellemes olvasmány, és nem a szokásos szeretnékpasit-mérninpcsaim témakört boncolgatja. Persze szigorúan miután lenyelte Oravecz Nórit, hogy legyen amit visszaböföghet.

Ja, asszem ez életemben a második alkalom, hogy pozitívat tudtam mondani egy liláról :D Közeleg a vég... :D :D

MinekSzültAzIlyen? 2016.03.14. 15:15:44

@tzi: Na, én a másodikkal vagyok pontosan így. Most nem, majd....hááát, talán...Amúgy bocsi, el kell keserítselek, az enyém a legfaszább kölyök :) Persze amikor nem egy kis rohadék :)

Örülök ám minden olvasónak, még akkor is ha ezek szerint zöld (?), csak a párom meg ne tudja :) Jók a dumák, imádom a kommenteket, jó látni, hogy más is ilyen szabad szájjal ír, nem csak angyalkás-babócás az egész világ :) Előre társadalom számkivetettjei!
A saru-facsat leíráson sírtam, so true :)

tzi 2016.03.14. 16:26:31

@MinekSzültAzIlyen?: Hadd tudja a zurad :D Bár lassan már az MTK hooljainak is kevesebb szégyellnivalójuk lesz... :(

Figyi, kössünk üzletet: amíg nekem nincs saját, addig lehet a tiéd a legfaszább gyerek. Aztán a rangot elbitorolja majd az enyém ;)
A sarufacsaton meg nem röhögni. Mielőtt informatikára adtam a fejem, néhány évet lehúztam az elte bölcsész bohócképzőjében. Ez egy létező jelenség kérlek. Csak sajnos nem napalmmal mosakszik az ilyen. Pedig ugye...

PIPPA 2016.03.14. 22:36:49

Remélem hamar kialakul valami rendszer, és jól megosztod majd a titkot. Nemsokára én is visszatérek a valóságba, de 2 (azaz KETTŐ) gyerek után, ovi-bölcsi a város 2 szélén, valamelyik mindig beteg, már előre fosok, de nagyon.

MinekSzültAzIlyen? 2016.03.15. 09:45:12

@PIPPA: Uhh, hát, sok sikert meg kitartást, bele se merek gondolni, kettővel mennyivel bonyolultabb ez.
Titok még nincs, egyelőre kb. a hibáimból tanulok, igazából pont a bölcsi nehezíti meg az egészet, mikor az lenne a feladata, hogy könnyebbé tegye, de az majd egy másik "grrrr" poszt lesz :)

fenyes 2016.03.15. 17:22:14

Már kezdtelek hiányolni :) Én kussolok a témában, olyan munkám van, amiben jelenleg "uborkaszezont" tartunk, így vígan elgügyögök itthon a kiscsajjal. Nyáron lesz nehéz, bár tavaly a születése után is végigcsináltam, most is menni fog. Nehezített pálya lesz, hiszen már fog tudni beszélni, és az első "Anya ne menj el megint dolgozni" mondatnál tuti telesírom a zewa raktárát....
süti beállítások módosítása