Igen, beindult a gyerek. Na azért nem Szabó Lőrinc idézetekkel nyit, hót egyszerű tőmondatokat tol, amiket ha nem egy éppen beszélni tanuló 3 évestől hallanék, már rég csicskalángost kapott volna a mondatok gazdája, durván olt a kölyök, és a legszebb az egészben, hogy fogalma sincs róla.
Elég durván tanul tőlünk (eddig úgy néz ki, inkább tőlem), ha valami nem tetszik neki, beközli, hogy "Anya, elég lesz!" és még a mutatóujját is hozzávágja az előadáshoz, full komoly arccal, én meg nem tudom eldönteni, hogy röhögjek vagy felháborodjak. Utólag súgok a kezdőbbeknek: Nem szabad röhögni. Akármilyen vicces, fulladj meg a fürdőszobában egyedül, ahol nem lát, mert előtte röhögni TILOS. Apával volt pár ilyen vitánk ebből, amikor pl. a gyerek spontán a fejemhez vágott egy párnát, vagy a kitúrt fikuszt a kezembe nyomta, vagy kaptam egy laza csicskalángost, apa röhögött, mutatvány még 3x megismétlődött, én meg fortyogtam a dühtől amiért az én káromra érzik ilyen baromi jól magukat. Nos, a gyerekszájjal ugyanez a helyzet, pókerarccal kell végigtolni, mert megérzi, ha gyenge vagy.
A másik probléma a beszéddel, hogy nem lehet kikapcsolni. Évekig várod, hogy kimondja az "anya" szót, utána meg minden alkalommal, ha hallod, összerezzensz, hogy "miafaszvanmármegint?". És ez a gyerek dupla dózist örökölt tőlünk. Apja is szeret beszélni, én annyira, hogy még le is írom, (nagyszülők vonalat meg sem említem, pedig onnan is volt mit hoznia). És ennek a kölyöknek ebben a családban kell érvényesülnie. A durva az, hogy baromi könnyedén megy neki. Egy hétvégi kiránduláson alig várjuk, hogy bealudjon a kocsiban (amúgy is, de most fokozottan), mert végig beszéli. Altatásnál is mesél, ha közbe szólok, hogy tenti van, még ki is oktat, hogy "Anya, beszélek!". Pofám leszakad.
Persze az, hogy ennyit tanul tőlünk, minket is ösztönöz, éppenséggel a káromkodás nélküli - najó, legyünk realisták, a csökkentett káromkodású világ felé. Mondjuk mondjon bárki bármit, nekem dagad a szívem a büszkeségtől, amikor megkérdezem, hogy milyen a buli, ő meg rávágja, hogy "Fasza!". Szerintem kurva cuki, de persze nem szabad, szoktatjuk át a "Király!"-ra, mert hát mégismilyencsúnyaezelégetnekhameghalljákirgumburgum.
De a legtutibb - és legelcsépeltebb- húzását tegnap hozta össze, és innentől durván beindul majd a manipuláció, mert ez basszus mindig be fog neki jönni. Altatás. Odahajolok, puszi, ölelés, búcsúzkodás, egyszer csak a semmiből: "Szeretlek anya". Anyád...Jól hallottam? Mondd még egyszer. Meg még egyszer. Még vagy 50x elmondogattuk egymásnak, ebből csak 48-at zsaroltam én ki belőle, nem is rossz, ahhoz képest, hogy nem vagyok annyira szentimentális. Faszt nem. És nem is káromkodom. Annyit. Na szóval a lényeg, hogy sokszor mondtam, hogy innentől végem, de most már tényleg. "Anya, kaphatok jégkrémet?" "NEM." "Anya, szeretlek." "Tessék, itt van kettő." De jó, hogy beszél....
