Igen, tudom tróger anyu vagyok, baszok írni, szégyellem is magam rendesen. De hát, azért nem lettem hivatásos újságíró, mert túl anarchista az én kis lelkem ahhoz, hogy parancsra meg időre gépeljek. (Na meg mert nem vettek fel a fősulira. Persze lehet, hogy jelentkezni kellett volna). Mindegy, nem ez a lényeg. A lényeg, hogy már több felől basztatnak a cikk írásokkal, és az én agyamba is beleáll a görcs, ahányszor eszembe jut a blog, de az van, hogy nincs sztori.

Drága kis szívem, múzsám, életem  - hogy is mondjam- megszínesítője tök normális. Az ovi megy, a gyerek rendben, párom nem csinált mostanában semmi baromságot (lehet, hogy készül valamire), a karácsonyfák már bőven be lettek aprítva, talán azt tudnám kiposztolni, hogy esik a hó, de már azt is lekéstem, mert rég elolvadt.

Nincsenek cikk gyanús témáim, nem találkozom idegesítő anyukákkal, sőt, bezsebeltem egy nagyon vagányat, így az általam ismert hasonlóan bolond anyaismerősök száma már ötre emelkedett. Oké, nem nagy szám, vallást nem könnyű indítani vele, de jól esik, hogy nem csak én vagyok egyedül idióta ebben a világban.

Szóval nem baszom fel magam mostanában, a pulzusszámom a napi 5 kávé ellenére is kellemesen evickél a középmezőnyben, minden rendben van és fasza, csakhogy erről a magyar ember nem szeret olvasni, egy ázott kiskutya több megosztást kapna, pláne ha le merném írni azt, hogy boldog vagyok. Mert az kiafaszt érdekel. Arra nem lehet hőbörögni, együtt megugatni, bólogatni, fuldokolva röhögni vagy anyázni.

Úgyhogy alkotói válság van, de már annyira, hogy kiszerveztem volna a blogot a miszternek, hogy írjon már valami vendég cikket ő, még fizettem is volna érte, csak valami történjen. De hát, a villanykörte kicserélését is már vagy 1 hónapja várom, nem akarom sürgetni.

Nem szoktam ilyet csinálni, pláne mert Mirzus kb. az egyetlen folyamatos kommentelőm (és így a legjobb is egyben, bébi, köszönöm minden szavad - bocsi, kis puncsolásos felvezető kell a kérés előtt), na szóval ha valakinek esetleg lenne ötlete/témája, amit még a mocskos pofámmal nem szedtem volna ízekre, ne féljen klaviatúrát ragadni, és írjon. Még fizetek is érte. Na jó, azt nem, anyunak új cipő kell, jön a tavasz. Persze nem adom fel, csütörtökön megyek fogadóórára, szóval még bármi lehet, de ha egy fasza ötlet szembe jön veletek vagy bassza valami a csőrötöket, dobjátok be, hátha össze tudok barkácsolni belőle egy cikket.