Sokáig csak viszketett az agyam egy ponton, hogy én mégis miért próbálom kerülni és minimalizálni a gyerek programokban való részvételt, de összerakni a mai napig nem tudtam. Aztán, mivel nyár van és november (Menj haza időjárás, részeg vagy!) és 4 napos hosszú hétvége, minket is kievett a penész a városból. Na nem toltuk túl, Veresegyház- medvék. 2 éve gyereknapon jártunk itt utoljára, akkor is voltak már jelek, de ez a mostani ez jobban arcon vágott, mint a nyitva hagyott felső konyhaszekrény ajtaja.

Valahogy az embercsordák mindig hazavágnak egy jó kezdeményezést. Jó, persze, egy vagyok közülük, de kb. kívülállóként szemlélem, ahogy több ezren arcon tiporják és még keresztbe is hugyozzák ezeket a dolgokat.

Medvefarm, állatkertek, Aquaréna, Balaton, és sorolhatnám, mennyi minden alapban jó dolog, hétvégi/nyári jó ötlet ment a kukába a rossz tapasztalatok miatt. Mert valaki megálmodja ezt, népszerű lesz, boldog-boldogtalan elkezd oda járni, a kereskedők vérszemet kapnak, és az egész átmegy egy túlárazott falunapos balkáni búcsúba. Nagyon rossz tapasztalattal és szájízzel jöttünk haza a Medveotthonból. Meg régebben az állatkertből és a mogyoródi Aquarénából is.

Futószalagszerűen ment már a parkolás, 42 nyalókás meg bizbaszlófaszka árus már a bejáratnál. Pankrációt megszégyenítő harc egy kurva fakanálért, hogy etessük a macit. Műanyag motorok felborulva (melyik baromnak jutott eszébe a free kismotor egy medvefarmon? - na meg a Tescoban...), egyik kerekük még mozog. Tiszta Mad Max lenne, ha nem lenne ennyi ember, akik élet-halál harcot vívnak, hogy lássanak egy medvét. Aztán mégegyet. Meg mégegyet. Mert mind a 40 mackót első sorból kell nézni. Nyugdíjasok löknek arrébb kisgyerekeket, hogy lássák a kölyökmacit. Vörös hajú idegesítő gyerek fejhangon üvölt a párommal meg a gyerekemmel, hogy ő AZONNAAAAL!! fel akar mászni a mozdonyra, szülők mellette leszarom pózban. Artikulálatlan gyerek sikítások, hisztik, magából kikelt szülő ordítások (amikor te felnőttként is vigyázzba állsz, mert ha ettől kapsz egy parasztlengőt, a medvék nyalnak fel nap végén). Az állatsimogatónak csak a neve az, 2 disznót lehet megbökdösni a karám másik oldaláról, már ha elég hosszú a kezed. Mellette vattacukor, cukorkalófaszka, egy olyan megkopott és kifakult légvár, aminek az engedélye 10 éve lejárhatott, de 500 Ft/5 perc és ott van az arcodban, megkerülhetetlen. Mellette "étterem". Alig lehet elférni. A szembejövő pincérnő terminállal a kezében rád küld egy sértett fintort, hogy hogy van pofád erre jönni és hogy takaroggy az útból. Te, a vendég. (Na, ki nem kapott jattot a végén?) Az étterem fele cukorkabolt. Minden asztalnál hangos kölykök, őrjöngés, anarchia. Az étlap sarki kifőzdés, oké, ez van, nem is zavar, de 2500 a rántott hús. Eszel egy biztonsági rántott sajtot, nem kísérletezel, ez nem lesz egy nagy gourmet kihívás. A gyerek kap egy szerintünk tojásmentes palacsintát, mert az fehérebb volt, mint én, amikor azt hittem, hogy levágtam az ujjamat a konzervnyitóval.

Még csak nem is ez a baj. Nem a kereskedők, nem a lehúzás. Az a baj, hogy az egész jelenség annyira magyar. Annyira gagyi. Persze az eladók sem hülyék, minek emeljék a színvonalat, nem kell az a magyarnak. Még kilépne a komfort zónájából. Lehúznak, átbasznak, de két pofára esszük a mirelit cordon bleu-t, felbasszuk instára, mert "étteremben ülünk", és kurva boldogok vagyunk, amiért így, ilyen pofátlanul lehúznak minket állatsimogatóstul, vattacukrostul, légvárastul és palacsintástul. Mert hát "Jó lesz ez a parasztoknak". Csakhogy én nem vagyok paraszt. 2 Ft-ot is sokallok a szarért kiadni, viszont a minőséget szívesen megfizetem. Az Aquarénában is kurva gáz, hogy gyakorlatilag azért kéne nekem kaját bevinnem, mert az ottani kurva szar és ehetetlen. A gyíkburger kritikán aluli, a lángos tocsog az olajtól, a palacsintáról meg ne is beszéljünk. Én meg nem szeretek szart enni. Fizetni érte meg annyira sem. 

Próbálom győzködni magam minden ilyen után, hogy legalább a gyerek élvezte, és neki jó volt. Persze, mert őt át lehet baszni egy harmatgyenge palacsintával, egy toldozott-foldozott légvárral, meg el lehet hitetni vele, hogy az, hogy kerítésen kívülről etette a kecskét az igazából egy állatsimogató. Mert neki jó. Hülyének nézik őket, és ez vérlázító. Mondjuk a szülő is az, tök boldog, végre kimozdultunk, de mégsem a világ vége, van civilizáció, lehet költeni a spórolt pénzt. Lazán elbasz több tízezer forintot egy ilyen szép napon, aztán morog mert felment 50 forinttal a kenyér ára. Miért tápláljuk mi ezeket? Miért erőltetjük a szart? Miért esszük a szar lángost a Balatonon boldogan, mikor 1400-ért igenis minőséget kéne kapnunk? Valamiért a színvonal egyáltalán nem számít gyerekprogramoknál. Szakadt régi játékok, mirelit hús, fél napja szottyadt vattacukor bőven jó nekik, hát boldogok, macit látnak - ha nem lökik őket arrébb felnőttek- a Balatonon vannak, strandolnak, légváraznak, kussoljanak, régen még ez se volt. Lassan eljutunk oda, hogy ezért nem megyünk sehova, mert csak átbasznak. Mert gagyi. Mert szemét. Csakhogy én nem tudok jó képet vágni ehhez.