Mindenki sulykolja az anyukákba a napirend fontosságát, betartását, mert a gyerek életében a rendszer szent és sérthetetlen, az én tapasztalatom viszont az, hogy ez nettó faszság. Konkrétan kivitelezhetetlen. Jó, valami rendszert kialakított a gyerek, mert igazából ő határozza meg, te meg igazodsz hozzá, mert nincs más választásod, de olyan, hogy két egymást követő napunk közel azonos legyen, még nem volt.
Kezdjük azzal, hogy az előírt irányelv az igény szerinti szoptatás. Akkor etessük, amikor éhes. Biztos vannak svájci óra gyerekek, az enyém viszont mindig máskor akart enni. Már itt bukik a dolog. A növekedési ugrásokról meg ne is beszéljünk. Sőt, nálunk az alvások se voltak pontosak, a hasfájás még jobban bekavart, az elején inkább túlélni akartunk, nem hogy még napirenddel baszakodni. A fürdés volt fix, de az is 7 és 9 között valamikor, ezt nagyon erőltettem, hallottam rém legendákat olyan babákról, akik felcserélték a nappalt az éjszakákkal, és a hasfájás mellé ez rohadtul nem hiányzott.
Aztán, amikor azt hiszed, hogy pár hónap után, kb 3-4 napja egyhuzamban végre összejön a dolog (még mindig durva eltérésekkel, de már vállalhatóbban), és lesz ebből valami, simán borul az egész. Mert vagy elkezd átállni a kevesebb evésre/alvásra, vagy jön egy front, vagy emelkedik az euro, vagy idén később érik a cseresznye. Te mindent tök ugyanúgy csináltál, és nem érted, hogy mi van. Megpróbálod kiagyalni az új napirendet, mi lenne jó, hogy lenne jó, aztán mire eljutsz odáig, a gyerek újra csavar egyet, mert már csak kétszer akar aludni napközben. Mi most köztes fázisban vagyunk már egy jó ideje, két alvás sok, egy alvás kevés, ráadásul egyik nap lenyom egy 2,5 órás szunya maratont egyszerre, másnap összesen két alvásból rak össze 40 percet.
És itt még csak meg se lettek említve a te programjaid. Védőnő, oltás időpontok, családlátogatás, ügyintézés, netán nyaralás mind-mind tökéletesen képesek felborítani azt a „precíz” napirendet.
Arról nem is beszélve, hogy neked is volt (régi szép idők, mi?) egy rugalmasabb napirended gyerek előtt, és a laza félórás fürdések, tévé előtt ragadások, lusta olvasgatások, a spontán szex ideje lejárt. Jön helyette a 2 perc zuhany fogmosással együtt, jó esetben 20 perces sorozatok 3 részletben megtekintve, olvasni meg csak a gyógyszerek használati utasításáig jutsz el, mielőtt beadod neki, a szex meg kb. annyi, hogy egész nap szopsz. De azt legalább rendszeresen.
Szóval ott tartunk, hogy körömszakadtáig küzdesz a gyerek napirendjéért, ami mindig elcsúszik, mindig felborul. Ha meg valami spontán dolog történik, teszem azt az utolsó pillanatban elhívnak egy szülinapra, vagy a párod álló fasszal jött haza, annyira megkívánt téged (ezt amúgy sose hiszed el neki kitérdelt mackónadrágban ácsorogva), akkor ahelyett, hogy kiugranál a bőrödből, mint régen, zokogásban törsz ki, mert még jobban borul minden, mert pont most kell etetni/altatni/jön a foga/nem ér rá a nagymama stb. és megint lehet átszervezni az egészet, aminek esőnap lesz a vége. Szóval te harcolsz, tervezel, osztasz-szorzol, a hajad hullik, a gyerek meg kb. leszarja, mert simán elvan, de milyen jó, hogy van napirended.
