Soha nem próbáltam még gyereket vinni fesztiválra, hát egy éves, minek tenném. Persze tervben van, csak majd később. Viszont most, hogy megint kiszabadultunk otthonról, és elmentünk egyre, több gyerekest is láttam. A 4-5 évesek cukik voltak, pörögtek fülvédővel (vagy hogy hívják ezeket a nagy fülhallgatókat) a fejükön, láthatóan tök jól elvoltak. Láttunk kismamákat is, nagyon cukik voltak, ahogy egy távolabbi sörpadon kötögettek babacipőt, miközben egy hardcore metál együttes tolta a show-t.
Amitől viszont kiakadt a lazaságmérőm, azzal a 2. napon találkoztam, amikor is egy olyan pici babát láttam valakinél hordozóban, akit kis túlzással az anyuka a két koncert közti 20 perces szünetben szülhetett meg, saccra 2-3 hónaposra mondanám a babát. Ez volt az, amire még én is azt mondtam, hogy ha tudnám a szlovén gyámügy telefonszámát (Szlovéniában volt a fesztivál), azonnal tárcsáztam volna. Egyszerűen annyira sokkoló és megdöbbentő volt, hogy elsőnek csuklóból elmormoltam egy „Aztakurvát”, majd levideóztattam az egyik haverral, mert ha mesélem, nem hisz nekem senki. Aztán elképzeltem, hogy telhetett a fesztiválos 4 napjuk, mert minden nap láttam őket utána, szerintem sátrazva nyomhatták. Tippre 2 koncert közti 20 percben megszoptatta anya a sátorban a gyereket, rohanás a koncertre, ott büfiztetés a tánctéren, majd sörpadon átpelenkázás, a közös zuhanyzóban fürdetés, büfi 2 a patakba, aztán kő-papír olló alapon kisorsolhatták, hogy ki vigyáz a gyerekre, amíg az alszik = ki hordozza az esti koncert alatt bent a tömegben, majd próbálták ténylegesen elaltatni a háttérzeneként szolgáltatott részeg punkok ordibálására.
Én lazának tartom magam, tervezem én is kivinni a Szigetre majd a gyereket, ha elég nagy lesz. Napközben rengeteg a program, rengeteg az inger, kis fagyi kis ez, kis az, apa nyakában lát mindent, mint egy majális, délután lepasszolni a nagyihoz, vissza a koncertekre, majd reggel a kevésbé másnapos szülő hazahozza. Ez így még oké egy 3+-os gyerekkel. De 2-3 hónappal a szülés után, én egyedül nem lennék képes lenyomni egy sátras 4 napos fesztivált, nemhogy 2 gyerekkel az oldalamon (volt egy nagytesó is, 3-4 éves körüli). Mert azért van egy határ. Gyerekkel elmenni bárhová eleve nem azt jelenti, hogy TE jól érzed magad, hogy TE 100%-ig el tudsz lazulni, hogy TE pihensz, hogy azt csinálsz, amit TE akarsz. Ugyanaz, mint otthon, csak sokkal bonyolultabb. Megy végig a feszkó, hogy a gyerek rutinja kb. meglegyen, vagy legalább az alap igények kaja, fürdés, alvás, ki legyenek elégítve. A zenekar nem fogja megvárni, hogy átpelenkázd gyorsan, mert az időre kezd. Egy két sört még megihatsz talán büntetlenül, de olyan kellemes mosolygós részeg már nem lehetsz, mert ott kell lenned agyban, figyelned kell rá, ott a sok őrült állatjelmezben meg fasszal a fején, akit lefoglal az arconpörgés, és senki nem néz a könyökénél lejjebb, szóval nem kifejezetten hiszek ebben, mint közös családi programban. Szerintem ennél a többnapos fesztiválozásnál a gyerek akkor már maradjon otthon, mert pont a szülő, aki magával cipeli nem tudja úgy érezni magát, ahogy akarja, mert megköti a gyerek, az meg lehet, hogy kurvára unja már a 24. punk együttes koncertjét, mert mind tök ugyanolyan zaj neki.
Persze mindenki csinál, amit akar. Én ezt a tavalyi fesztivált pont azért hagytam ki, mert otthon voltam a kb. pont ennyi idős gyerekemmel, pedig szívesen mentem volna én is. Felfogtam, hogy az anyaság önfeláldozással jár, és ebbe az is beletartozik, hogy egy ideig nem veszek részt hasonló eseményen. Persze őrültek mindenhol vannak, anya önmegvalósít, anya kurvalaza, hogy levisz 4 napra egy punk fesztiválra egy 2-3 hónapos csecsemőt, aki tippem szerint végigordíthatta az egészet, és csak remélni tudom, hogy nem lett semmi baja. Mindenesetre sokkoló élmény volt.
