Óje, újra eltelt egy év, öregek vagyunk, én pláne, a 3. évértékelőmet írom a blogra, vénpicsavagybazdmeg. Na, de a lényeg, a gyerek 3 éves lett, ami nagyon fasza, minden évben elmondom, hogy ez a legkirályabb időszak, most imádom a legjobban és jézusom, ki ne nője, de most tényleg ez a legtutibb. És akkoris ez, a többi sehol sincs. Ez most az álomkor.

Akik a "kis gyerek kis gond"-os dumával jönnek, üzenem, hogy a közepes gyerek a legfaszább, ebben a korban kell megtartani, kevesebbet locsolgatni meg fényre tenni őket és sűrűbben metszeni, hogy ne nőjenek nagyon tovább. Még babák, még cukik, még nem mutálnak és nincsenek zavarba ejtően hosszú végtagjaik, de legalább a fejük már nem annyira ijesztően nagy. Klasszik gyerek. Tele tiplivel, lila zúzódással, 36546x lekapart bibivel, ragacsosan, full mocskosan, kacsalábas cipővel és kifordított nadrággal.

De nem csak jól néznek ki, hanem elképesztő hasznosak is. Tudom én, hogy a gyerekmunkát büntetik, de simán lehet már őket dolgoztatni. Kiviszi, behozza, porszívózik, felmos, és még élvezi is. És ha nem akar mondjuk elpakolni maga után, arra is van megoldás. Zsarolásnak hívják. Tudom, elképesztő aljas szemétség, de MŰKÖDIK. Nincs TV, amíg nem pakolsz össze. Nem játszunk, amíg nem mosol kezet, stb stb. Tökéletesen működik. Utcán az "itthagylakszia" ugyanez. Persze nyilván majd rájön, hogy "lofaszthagyszteittanya", de addig higgyen ebben is, mint a Mikulásban.

Alakul a türelem is, egész jól lehet már vele vásárolni, nem kap idegrohamot a bevásárlókocsi láttán, hanem magától mászik fel, és nem kell azonnal kibontani egy túrórudit, hogy kussoljon és ne égessen a hisztijével, hanem lazán elvan, csak néha hozzá kell szólni meg rallyzni a kocsival és heló. Ami még extraként jön, hogy mindig kapunk valamit valamelyik eladótól. Lassan a fél piacot hozzuk haza, mert a gyerek csak megtaperol egy cserepes kakukkfüvet, már megkapja. De kaptunk így már kolbászt meg csemegeuborkát is, mindent, amire egy 3 éves gyerek vágyik. Mindegy, jó szándékkal adják meg ingyen van, hozzon vissza a gyerek egy kis pénzt, ha már ennyit beleöltünk, térüljön már meg valami.

Amúgy mindenki imádja a kölyköt, nem tudom, más hogy van vele, hallom/olvasom mindenhol, hogy mekkora gyerekellenes társadalomban élünk, és az egész világ a gyerekesek ellen van. Hát, lófaszt. Nem hinném, hogy mi kerültünk volna el 3 év alatt minden bunkót, velünk eddig mindenki kedves és nyitott volt, segített, jófejkedett a gyerekkel, Velencében folyamatosan taperolták-simogatták a kis bambinot, volt egy lány, az utca másik végéről rohant oda a gyerekhez, megsimizte a fejét és visszarohant. De itthon is cimbizgetnek vele, a pasikkal lepacsizik, a csajoknak puszit dob, azok olvadoznak tőle, és bamm, ingyen keksz. Elképesztő mennyivel nyitottabb lett a világ számunkra, vadidegenek beszélgetnek velünk (és végre nem arról, hogy van-e tejem, vagy hogy jó baba-e), összekacsintások, éttermekben 5 perces mini barátságok a szomszéd asztali családdal, szóval jó ez na. Sehol semmi gyerekellenesség, nem néznek ránk csúnyán, nem morognak, sőt, segítenek, ahol tudnak. Meglátnak, már hozzák az etetőszéket, műanyag poharat, színezőt, akármit úgy, hogy kérnünk se kell. A családosok sokkal bunkóbbak, csak mondom, pont azok, akiknek tudniuk kéne, mert ugyanabban a helyzetben vannak/voltak, azok a legönzőbbek és legkevésbé vannak tekintettel a többire, és gázolnak át szó nélkül egymáson. (innen üzenem, hogy a saját kis buborékunkon kívül is van élet, és figyeljünk picit jobban oda másokra). Amúgy azt, hogy ne utáljanak minket, nem nehéz elérni, elég normálisan hozzáálni a másikhoz. Nekünk bevállt.

Más szempontból is faszább az élet egy 3 évessel. Például az, hogy 2 hónapja ugyanazt a pelenkacsomagot használjuk, mert már csak este kell, azt is lassan elhagyhatjuk, király dolog ez a szobatisztaság. Persze akadnak bökkenők, márciusban átestünk az első játszótéri falocsolós pisilésen, de kihívás más wc-ben együtt pisilni a gyerekkel úgy, hogy miután végzett, én is lerendezzem gyorsan. Na ez lehetetlen küldetés, mert 50x leöblíti közben a wc-t, letekeri a papírt, feszegeti az ajtót (néha ki is tudja nyitni, na az az igazi megaszopó, pláne ha sor van), szóval mókás ez, csak pár órával később, amikor már mi is tudunk rajta nevetni, nem csak a gyerek.

Megy masszívan a csajozás is, 2 szerelme is van a gyereknek, kis Casanova, sőt, ha lelépünk a bölcsiből, még sírnak is utána, király lesz ez, úgy látom, nem kell majd félteni ezen a téren. Mindenesetre cuki amikor Ramones pólóban tele horzsolásokkal az arcán, az én rosszfiúmat kézenfogva húzzák a csajok, ez a kis birka meg megy szó nélkül és csinálja, amit mondanak neki.

Dumálás nagyon masszívan megy, dothraki-olasz keveréke, amikor dühös és kiabál, amúgy meg mindent szót utánunk mond kérdő babahangon, csak amikor ismételtetnénk, hogy rögzüljön, közli, hogy "nem", olyan lazán és flegmán, hogy ha gyakorolnám, se menne így. Szóval egy lusta kis dög, de majd rájön, hogy ez a beszéd dolog király, és akkor onnantól éjjel-nappal be nem áll majd a szája.

Persze még mindig kurva nehéz. De már úgy megyünk be egy étterembe, hogy az első viszki után már mosolyogva tologatjuk az autókat amíg meg nem jön a kaja. Már a tarkómmal is tudok ruhát nézegetni a boltokban, és nem kapok hátsófali szívinfarktust, ha közben eltűnik. Gyereket már elhagyós szülők: Pacsii!

Lassan vége a dackorszaknak... Najó, tart még, de már kezelhető... Najó, megtanultunk együtt élni vele. Nehéz, de már sokkal jobb és kezelhetőbb, mint egy évvel ezelőtt. Már el merünk vele menni bárhová, nem parázunk azon, hogy rosszul viselkedik, valamit otthon hagytunk vagy éppen lecsúszunk valamiről, beteg lesz, hisztis lesz, bealszik, nem alszik, megég, megfagy, nem eszik, sokat eszik, koszos lesz, vizes lesz, ragadni fog (mindig ragad), elesik, felborul, összetöri magát. Le tudok ülni a játszótéren egy padra. Jó, 2 percre, de le tudok. Megérti a gyerek, hogy most apa/anya alszik/eszik/nem ér rá. Nem fogadja el, de megérti. Már nem a felhúzható krokodilt tolja végig a fejemen ébresztőként, hanem puszival kelt. Persze utána elkezdi feltépkedni a szemhéjamat, de én ezt fejlődésnek veszem. És az, ahogy rohan elém, "ana ana" kiabálva, ha hazaérek, akkor is, ha csak 2 percre szaladtam ki, az priceless. 3 évnyi szopás végre kezd kiegyenlítődni. Persze már bőven megtérült, kb. az első kacajánál el is felejti az ember a szülés fájdalmait, de most már kezd átbillenni a mérleg nyelve, és nem egy 30 percen át kierőszakolt félmosolyért csinálod az egészet.

Tanulság: Mindenki csináljon gyereket, csak 3 éves kor után ne növessze tovább.