A káromkodás gyerek mellett szopás. Előbb utóbb valamit kell kezdeni a helyzettel, mert a gyerek mától a következő 3 év intervallumban bármikor elkezdhet beszélni, nekem meg nem hiányzik az, hogy az óvodában, ha konfliktusa van egy társával, azt mondja az óvónéninek, hogy „Ha nem hagyja abba, felgyújtom a gecibe’!”
Nagyon sokat káromkodok, az érdekes benne az, hogy amióta gyerekem van, azóta durvult ez el ennyire. Ha a többi cikkből nem jött volna még le, nem vagyok prűd, hiszem azt, hogy irodalmi értéke van egy jól elhelyezett bazdmeg-nek. Ráadásul nekem nem megy az, hogy amikor akkora idióta vagyok, hogy négyszer (!) kúrom be a fejem a kinyitott konyhaszekrény ajtóba egymás után, azt lerendezzem egy „A manóba!” felkiáltással. Nekem akkor kell a buliba a szekrénykészítő asztalos, a jó édes anyja, a konyha tervezője, annak felmenői, az előző tulajdonos különös kapcsolatra buzdítása lovakkal és egyéb állatokkal, valamint én, a hülye, meg még pár szent random felsorolva.
Na most ezt a mocskos szájat kéne kimosni domestossal, ahogy anyám mondaná, mert a szappan ide már kevés, megtanulni kicsit visszafogni az indulatokat, és legalább a felesleges csúnya szavakat törölni a szókincsemből. Most próbálkozhatnánk itt 20 Ft/csúnya szó bedobálgatásával, de azt is könnyű kijátszani, beletolok egy 500-as all in-t, aztán káromkodhatok másnap reggelig. Nem megoldás. Persze nem fogok lebutítva gyerek kompatibilis verziókat kitalálni, mint a „durva anyád”, „bakter” meg „anyád pitája” mert nettó faszságnak tartom. A „csudába”, „manóba”, „kutya fáját” és hasonló szép kifejezések sem a stílusom, mert pont a düh része nem jön át rendesen, pedig én nem hogy előfordul, hogy dühös vagyok, de lételemem, az fog még életben tartani 90 éves koromig.
Szóval nehéz ügy, még nincs ötlet, hogyan lehetne kivitelezni, próbálom nézegetni az idősebb gyerekes anyukákat, vannak vicces sztorik, sőt, van, amikor elismeri az ember, hogy milyen jól használja a gyerek a „Ne baszogassál”-t és társait, de nekem nagyon mélyre le kell ásnom, mert nem elvétve használom ezeket, hanem kötőszóként. Az egyik legidegesítőbb szokásom, már engem is zavar, tényleg vissza kéne fogni, mert egyszer csak elfogynak majd az anyukák meg a gyerekek körülöttünk, és azt veszem majd észre, hogy oda-vissza bazdmegelünk a gyerekkel a kihalt játszótéren. Ünnepélyes fogadalmat persze nem teszek, írni szerintem hasonlóan fogok, addig még van 6 évem, hogy el tudja olvasni, de el kell kezdeni leszokni erről a szarról, különben durván rá fogok baszni.