Néha elgondolkozom, mit jelent számomra az anyaság. Na, nem a mázas cukorsziruppal leöntött szivárvány –naplemente –kisbaba talp háttér előtti „Az anyaság az, amikor a szíved a testeden kívül hordod” idézetes baromságok, hanem van 1-1 pont, pillanat, helyzet, amikor azt mondom, na, ez AZ. Tényleg ANYA vagyok.

Amikor 1 éven keresztül, összeszorított foggal kurvaanyázol és várod, hogy végre ne kelljen az 5-6-7-8-9 kilóját ringatnod, aztán meg kiakadsz, hogy már egyedül alszik el, és nem a karjaidban. (persze titokban néha ringatod, csak ne tudja meg senki)

Amikor le tudod adni, hogy kicsit pihenj, és egyszerűen nem vagy képes az alvásra, mert azon kattogsz, hogy mi van vele.

Amikor véééégre eléred, hogy minden probléma nélkül a saját ágyában aludjon, mert lilára rúgja a hátadat, aztán te csempészed vissza a hálóba közétek, mert hiányzik.

Amikor elmész magadnak ruhát venni, mert már tényleg csak egy szakadt pólód meg egy kitérdelt mackónadrágod van, és hazaállítasz 2 szatyor gyerekruhával.

Elkezded szeretni a gyerekeket. Nem csak a sajátodat, de a többit is.

Amikor ezermillió dolgod van, de tényleg, a végét sem látod a feladatoknak, egyszer csak elkezdik ráncigánli a nadrágodat, lenézel a szomorú gyereked szemébe, eldobsz mindent és leülsz félórán át kisautót tologatni.

Amikor egy barna szőrös plüss medvét akkor is macikának hívsz, ha gyerek a közelben sincs.

Amikor vendégségbe mentek, és az első dolgod végigpásztázni a terepet, hogy mi az, ami halálos veszélyforrás a gyerekedre nézve.

Amikor nem tudsz végignézni egy 40 perces sorozatrészt megszakítás nélkül. Ha mégis sikerül, csodálkozol.

Amikor utcán meghallasz egy vékonyka „Anya” szót és a hang felé fordulsz, mikor a te gyereked még nem is tud beszélni.

Amikor az egész nap hisztis, botrányos gyerekedet legszívesebben már feltennéd a jófogás ingyen elvihető rovatába, de este odarohan hozzád és megölel, és te MINDENT elfelejtesz, amit előtte csinált. Ki mással tennéd ugyanezt?

Amikor már gyerekként megfogadod, hogy SOHA DE SOHA nem fogod a nyálas ujjaddal letörölni a saját gyereked maszatos arcát, és amikor ez először előfordul, fel se tűnik, de már megtetted, annyira beléd ivódott kis korodban ez a reflex mozdulat. Persze utána szidod magad, hogy hogy tehetted ezt.

Amikor soha életedben nem gondoltad volna, hogy a legnagyobb kihívásod az, hogy a bölcsizés előtt a gyereket rászoktasd egy új plüssállat- takaró kombóra, amivel bent is tud majd aludni.

Amikor az alap mondatokat, mint pl „Háromig számolok”, ugyanazzal a kiejtéssel és hangsúllyal mondod, mint a saját anyád 25 éve…

Amikor rádöbbensz, hogy van egy olyan lény, aki, ha biztonságról van szó, gondolkozás nélkül választja az atombunker helyett a te két karodat.

+1, ezt a puncsolást a férjem tolta, miután elolvasta a listát: