Nem vagyok az a múzeumba járó fajta. Van pár, ami szerintem kurvajó, megint pár, ami kellemes meglepetést okoz, de alapjáraton nem szakadok meg azért, hogy egy faluházat vagy egy gombmúzeumot megnézzek, ha kirándulunk valamerre. Persze ha érdekesnek tartom, vagy must see, akkor lássuk, de én nem vagyok ez a reggel bemegyek és a teremőrök rugdosnak ki zárásnál típus.

Emellett még bunkó is vagyok, mert mindig eszembe jut valami popkult poén gyakorlatilag bármiről, és ez a legszerencsétlenebb szituációkban jön. Eljutottam Jeruzsálembe, és a sok átszellemült keresztény között, nekem bevillant a Brian életéből a "Kereszthalál?" "Nem, engem elengedtek." párbeszéd. Remegtem a röhögéstől (hangosan nem mertem), közben ott hasonultam meg, hogy egyáltalán hogy engedhettek be engem ezek ebbe az országba, mekkora tirpák vagyok már, másnak ez zarándok út és ott esik össze, életcélja, én meg Monty Python idézeteken röhögök magamban, hogy nem nyílik meg alattam a föld. De akkor is kurvajó poén.

Mindezek ellenére, valamiért a semmiből jön egy olyan gondolat, hogy itt az ideje csepegtetni némi tudást a gyermek fejébe, és a múzeum az első, ami beugrik. Na nem a hardcore, hanem a könnyebben emészthetők, mint a Természettudományi vagy a Nemzeti. Nincs oka, egyszer csak bevillan, mikor alap szívás egy ovi menet, ahol folyamatosak a “Hova megy az a kutya és miért?” típusú kérdések, te még megfejeled egy múzeumlátogatással, mert az de jó, azt biztos élvezi majd. Az öngól kifejezésnél az Értelmező kéziszótárban a te képed szerepel.

Aztán jön a pofára esés. Mert amint belépsz egy múzeumba a gyerekeddel, rájössz hogy kibaszott ostoba vagy. Hogy nem tudsz te semmit, Havas Jon. Hogy az a lexikális tudás kellene, amire azt mondtad érettségi után, hogy naezsohatöbbenemkell, és boldogan vágtad a kukába az összes tankönyvedet, mert ugyan, mikor lesz erre szükség valaha a való életben? Hát most baszki. Most, amikor a gyerekedet viszed körbe, az meg tele tudásszomjjal megkérdez tőled mindent. MINDENT. Megkérdezi miért van 8 lába a póknak, miért haltak ki a dinók, mi az az állat az üveg mögött, te meg puskázol, és diadalittasan felolvasod, ha kimondható és nem latin. De mi a faszom az a szakállas agáma? Filózol hogy butítsd le egy 4 éves szintjére, hogy mi az a múmia, miközben azon puffogsz, hogy gyerek, faszér' nem nézel több Scooby Doo-t, ha vágnád a szakirodalmat, nem kérdeznél ilyeneket, de neked csak a Mancs őrjárat kell. Megmaradt benned suliból, hogy az agyát az orrán át szedték ki. Na ezt nem mondod, mégis csak 4 éves, nem kell ide több horror, egy már épp itt most zajlik. Lerendezed egy “haladjunk”-kal.

Azt, hiszed, ha tudod választ, király vagy? Lófaszt. Nem elég tudni, el kell magyarázni egy 4 éves gyereknek, aki még a halál fogalmával sincs igazán tisztában. Ez kb. olyan, mintha bármilyen idegen nyelvből alapfokon vizsgáznál azzal a szókinccsel ami szükséges hozzá. Kivitelezhetetlen. Rájössz, hogy nincs kiút, már a felénél vagytok, ugyanennyi szopás és kérdéssor vár még rád visszafelé is. Halkan suttogsz némi választ, bízol benne, hogy elég lesz. Nem lesz elég. Annyira érdekli ezeket a kis dögöket minden, hogy semmi sem elég, egy hidrával állsz szemben, egyet válaszolsz, jön két másik kérdés. Ha négyszer látsz aranyozott fadobozt, négyszer vágod rá hogy az a frigyláda, de hülye vagy, mert legkésőbb a negyediknél tuti megkérdezi, hogy az mi. Te rájössz hogy Indiana Jones és a nácik nélkül ezt el se tudod magyarázni (egy kérdésre máris jönne kettő: ki az az Indiana Jones és mik azok a nácik). Észleled a veszélyt, szóval kivágod magad egy “menj, feltartjuk a többieket” mondattal, megveregeted a vállad, és elteszed a mondatot későbbre, mert tuti szükséged lesz rá. Nagyon gyenge fegyvertárad a következőkből áll:

Terelés - "Nézd, mi az ott!" Kiemelt figyelemmel bír, fel kell mérni, hogy a “miazott” több és bonyolultabb kérdést vet-e fel, csak haladóknak ajánlott.

Fegyelmezés - "Ne hangoskodj, ne fogdosd!" Basic fegyver, bármikor bevethető, mert nem marad csendben és nem teszi zsebre a kezét, de a 42. ilyen után kiképző tisztnek érzed magad és azt, hogy az mi, ugye nem akarjuk elmagyarázni.

Figyelemmegvonás - mintha nem is hallottad volna, hogy szól. Nem ajánlatos, nagyon veszélyes fegyver, általában visszafelé sül el, mert a gyerek addig mondja neked lelőhetetlenül, hogy "anyaanyaanyaanyaanyaanyaaaaa", amíg oda nem figyelsz. Na nem csak te, MINDENKI a teremben. Szóval mindenki előtt égetheted be magad egy szar válasszal. A "nem tudom" nem opció.

Poénra veszed - ez csak félig működik, mert ha nem érti a poént akkor tovább kérdez és belegabalyodsz egy véget nem érő kérdezz-felelekbe. Soha ne kombináljuk a figyelemmegvonással, mert annak beláthatatlan következményei lesznek.

A saját fegyverét fordítod ellene, és te kezdesz el kérdezgetni - Rövid távon ritkán működhet ez a fajta terelés, de előbb unod meg, mint a gyerek.

Fegyverletétel - megadod magad a kérdéseknek és megpróbálsz rá válaszolni. Persze suttogva, hogy a hülyeség csak egy gyerekben rögzüljön, és véletlen se hallja meg a válaszodat egy professzor, mert szívéhez kapva ott helyben esne össze.

Persze jó móka tud lenni a múzeumozás, és általában ragad ránk némi tudás is a koszon kívül, a gyerek is kap pár választ, de a kijárat felé nem csak fellélegzel, de rájössz, hogy menthetetlenül buta vagy. Amit még ez a 4 éves nem tud. De ez a 4 éves felnő, és ha nem teszel valamit, a kamaszkor előtt jóval korábban jön rá, hogy a szülei idióták. Egyelőre még szuperhősök vagyunk, legokosabbak meg legerősebbek, meg anyaapamindenttud. De évek kérdése és ez a bálvány úgy omlik össze, mintha ott se lett volna. Amikor 3 matektanárt kell majd felhívnunk egy házi feladathoz, akkor ez a múzeumos szerencsétlenkedés lesz majd a legkisebb problémánk.