Hoztuk a papírformát, és lassan haladtunk előre a kapcsolatunkban, először pár növényt vállaltunk be közösen, aztán amikor azok kiszáradtak, úgy döntöttünk, jöhet a kutya is.

Ugrás, eltelt 8 év, terhes lettem. Nem az első kérdések között volt, de sok ismerősöm megkérdezte, mi lesz a kutyával. Az elején nem értettem. Mi lenne? Hát, hogy marad-e, vagy odaadjuk valakinek. Még mindig nem értettem. Sőt, most se értem igazán, mert a kutya és a gyerek nem hinném, hogy kizárnák egymást.

Persze vannak támogatói és ellenzői is a dolognak, egyesek aggódnak, hogy a kutya beugrik az ágyba, meg „koszcsomag”, és hazahozza a kolerát is, mások szerint olyan immunrendszere lesz a gyereknek, mint Chuck Norrisnak. Nem tudom ezt megítélni, nem olvasok brit tudósos cikkeket erről, majd idővel kiderül. Szerintem nem árt annyira, hogy egy 8 év alatt eléggé a szívünkhöz nőtt kis nyavalyást lepasszoljuk, és úgy voltunk vele, hogy az egyetlen ok, amiért megválunk tőle az, ha a gyerek allergiás lenne rá. Persze a mi kutyánk olyan jámbor, hogy még tévében sem látott kutyaviadalt, és a betörőt is farok csóválással köszönti, pláne, ha kaja van nála.

Szóval hazavittük a gyereket. Nem az volt a legnagyobb félelmem, hogy széttépi, vagy, hogy hazahoz valami bacit, hanem az, hogy örömében megtapossa. Persze baromi kíváncsi volt, hogy mi az ott a hordozóban. Mozog is meg nem is, mit lehet ezzel kezdeni. Mi durván felvázoltuk neki a határokat, ezeket többé-kevésbé tartja is, de nem bízzuk a véletlenre, nagyon odafigyelünk.

Keringenek a neten mindenféle cuki képek a kutyákról és a babákról, hát le kell, hogy rántsam a leplet, ez nem így van. Legalább is nálunk nem. Miután a kutya beletörődött, hogy eggyel lejjebb került a ranglétrán, nem is foglalkozott a gyerekkel. Konkrétan megsértődött. Nem bújt oda hozzá, nem őrizte, ahogy a mesében és nem aludtak együtt. (Na jó, ez utóbbit mi nem hagytuk). Sőt, miután megtanult kúszni a gyerek, és rájött arra, hogy ez a mozgó szőrös izé valamiért baromi vicces, el kezdte kergetni, a kutya meg el kezdett menekülni előle. Néha van egy-két figyelmeztető morgása, olyan „haggyámá’ „, akkor persze kap tőlünk, hogy tudja, hol a határ, de eddig teljesen jól elvannak, kisebb kommunikációs problémákkal, de élnek egymás mellett.

Működik.

A kutya alkatrészekkel viszont annál több baj van. A vizes tál a legizgibb dolog a világon, rögtön utána a kutya helye, abban a műanyag sípolós gumijátékok. Van saját, gyerek sípoló gumijátékunk is, de azt le se szarja. Ami nálunk még probléma, az a kutyaszőr, ha meggebedek, és naponta felporszívózom, felsöprök, sincs makulátlan tisztaság itthon, úgyhogy nemes egyszerűséggel átültem az „évi 2 kiló koszt meg kell ennie egy gyereknek” hangoztatók táborába, mert ha akarnék, se tudnék olyan tiszta lakást összehozni, mint az Ikea katalógus 45. oldalán.

Megtanultunk ezzel együtt élni, nyilván ha megindul a gyerek, nagyobb kihívás lesz, de egyelőre ez a legkisebb problémáink egyike.