Szintén érzékeny téma. Vagy csak a panaszáradatot lehet hallani a neten ismeretlen szerzőtől, vagy mindenki baltaarccal rávágja, hogy olyan, sőt (!) jobb, mint volt.

Kezdjük az elején. Szerintem a terhes szex szar. Óvatosabban kell, lassabban kell, görcsölgetsz, parázol, és még ha ez nem lenne elég, egy perverz hármashoz hasonlít, ha nekiáll ugrálni a hasadban a gyerek. Idővel fárasztó is. Látja az ember kb, hogy milyen lesz majd ezt művelni nyugdíjasan. Persze van, akinek bejön, és gyönyörű, de én utáltam. Alig vártam, h elteljen a szülés utáni első 6 hét, és akkor olyat majd, hogy leszakad az ég.

Persze. Ó, én naiv. Nem is azért 6 hét, mert addig nem lehet. Azért, mert addig nem tudsz. Fájsz, időd sincs rá, hulla vagy. Persze kívánod meg minden, de nem lehetne úgy, hogy közben alszol? Aztán újra fiatalnak érzi magát az ember, mert kreatívnak kell lenni, csak most nem a szüleinknek nem szabad meghallania, hanem a gyereknek. A spontaneitásnak annyi, az előjáték az alábbi tőmondat: „Elaludt.”

Ez idővel sokkal könnyebb lesz (legalábbis ködös legendákról hallani), de így is nehéz. Persze néha elborul az ember agya, és nekimegy a párjának, h most aztán nem érdekel, elkaplak. És azok baromi jók is. Már ha a gyerek hagyja. És be lehet vetni nagyszülőket, rokonokat, ismerősöket, hogy vigyázzanak a gyerekre, amíg mi „moziba megyünk”, de ott is spontaneitás nulla, meg aztán hetente nyilván nem lehet ezt eljátszani, én meg keveslem azt, hogy évfordulókon meg Valentin napokon lehessünk nyugiban együtt.

Nálunk közbejött egy költözés is, mert gyereket kellett szüljek, hogy bebizonyítsam, hogy a 46m2-es lakás kicsi. Végre saját szobája van, de hullák vagyunk, mert még mindig nincs kész a lakás, még mindig nem olyan, amilyennek megálmodtam, még mindig kell egy kép vagy egy szobor, vagy akármi kis lófaszka, ami nélkül nem teljes az egész, és még éjjel is ezen pörög az agyam. Ez az én hülyeségem, párom elég jól tolerálja. Szóval most itt tartunk. Kedv van, lehetőség durván korlátozott, hiányzik a régi, felszabadult érzés, hogy miénk a lakás, és max a szomszédokra kell tekintettel lennünk. Dolgozni kell ezen, nem is kicsit, de látok reményt, amíg mindketten akarjuk.