Ha a bulvársajtó szerint Kim Kardashian segge törte ketté az internetet, akkor még nem láttak kismamafórumokat. Az egyik legfelkapottabb téma a „Mikortól lehet elmenni otthonról és bulizni úgy, hogy másra hagyjuk a gyereket?”  Ártatlan kérdező fél év után megkockáztatja, hogy beír, aztán kapja a pofájába, hogy milyen szar anya, amiért magára hagyja a gyerekét és elmegy arcon pörögni meg fekve hányni. Én is lehet, hogy megkapom, de leírom, hogy velünk mi volt. Ide lőjetek.

Amikor hazaértünk a kórházból, én már délután lepasszoltam a gyereket, és kötelességtudó állampolgár lévén lementem szavazni, mert akkor voltak a választások. Még aznap este én vittem le a kutyát, mert megőrültem már a kórházban is, hogy végre tavasz van, én meg napokig be vagyok zárva és az ablakból lesem, ahogy más nyári ruhában fagyizik az utcán.

A következő héten elmentem pár göncöt vásárolni, mert a terhes ruháim nagyok voltak rám, a régiek meg kicsik, gyerek el volt az apjával, az egész két óránál több nem volt. Következő héten lemerészkedtem a sarki kocsmába a haverokhoz. Egy darab mentes sört szopogattam nem egész 2 órán át.

Aztán amikor volt tej, tudtam fejni, többször is elszabadultam otthonról. Sokan mondogatták, hogy ott se merem hagyni, meg „végig fejben otthon leszel” meg „állandóan a gyereken agyalsz”. Hát, ez kurvára nem így volt. Sose néztem percenként a telefonomat, sose voltam fejben végig otthon, az elején kicsit lelkiismeret furdalásom is volt emiatt, hogy mégis milyen anya vagyok én, nem érdekel, hogy van a gyerek, de aztán rájöttem, hogy azért, mert olyanokra van hagyva, akikben teljesen megbízom. Ergo ha nem hívnak, nincs baj, egyébként meg érezzem jól magam. Persze az elején volt egy-két „Mizu?” sms, de már arról is leszoktam.

Nálam az nagyobb probléma, hogy ha csak egy kicsit is tovább maradok ki éjszaka, 2 nap kell a regenerálódáshoz, és akkor is csak 50%-os vagyok, szóval mérlegelni kell, hogy megéri-e, és egyeztetni, hogy szükség esetén más is ott legyen, mielőtt kávét töltök a cumisüvegbe.

Ez persze leginkább személy és gyerekfüggő, kinek milyen igénye van rá. Az, aki mindig is szerette a pörgést, a társasági életet, annak nyilván fontosabb, mint annak, aki nyugisabb, otthonülősebb volt. És azt a gyereket is könnyebb otthon hagyni, amelyik svájci óramű pontossággal eszik-alszik, és boldogan bambulja át azt a 10 percet is, amikor ébren van.

Én úgy gondolom, boldog szülő – boldog gyerek, szerintem mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra, ha el tudok szabadulni otthonról, és kicsit nő is tudok lenni, sokkal jobb anyává tudok válni.