Hihetetlen, de lassan eljutunk odáig, hogy ez a gyerek már egy éve életben van, önpacsi, túléltük, már csak 17 év van hátra, hurrá.

Valamiért el kell kezdeni szervezni valami szülinap félét, amit a gyerek még kurvára nem ért, a tortából nem ehet, és az ajándék játékai is hidegen hagyják, ha ott a doboz meg a csomagolópapír. Szerintem kb. erről szólhat az első szülinap (korábbi tapasztalatok és mesélések alapján).

Összejön a család, „hogyelrepültegyév”, „nemisolyanrégmégapocakodbanvolt”, egyéb közhelyek, nyálcsorgás, párás tekintetek, „mutasdmeganagyinakhogy” (persze baszik megmutatni). Vagy rendelsz egy minden mentes szar tortát, hogy a gyerek 2 falat után ott hagyja, vagy egy olyat, ami kurva jó, de ő nem ehet belőle, viszont legalább hisztizik érte, megengedően adsz neki egy falatot, aztán elrejted az egészet a hűtőbe, mielőtt felfalná vagy beletenyerelne. Megkapja a kötelező kismotor –homokozó csomag- nyári sapka szettet (ha szerencséd van nincs zenélős lófaszka köztük), természetesen egyiket sem rendeltetésszerűen használja, nyálaztok egy sort, hogy milyen cuki, amíg ő módszeresen szétveri a lapátot a fejeden, és ennyi. Boldogszülinapot.

Te közben végig pörgöd a napot, „mitkérszinni?” „holafényképező?” „ezhomályoslett” „mégegyszerfújjátokellassan”, „deszépnadrág”,  „needdmegadobozt”. Ha mázlid van, nyersz mellé még vagy kettőt, mert mindenki meg akarja ünnepelni a kismajmot, aztán 3 nap közös gyertya elfújás és csomagbontás után végre vége.  Egy éves lett, de az orrát nem találja, letudtuk, ez is megvolt, kötelező pipa. Végre van időd (na nem sok)  lepörgetni, hogy volt ez egy évvel ezelőtt, újraéled a szülést, sírás, meghatottság, de jó, hogy van, és amikor rájössz, hogy ő a legnagyobb boldogság a világon, akkor gázol át a lábujjaidon a kismotorral.