Igen, sárkányok vagyunk. Tüzet okádunk és hegyes a karmunk, és ez a legkevesebb. Bedilizünk. Mindenki. Nincs kivétel, csak van, aki kevésbé kattan meg. Azzal, hogy muterok lettünk, rengeteg változás jár, és mivel már szavazhatunk is, meg melltartót égethetünk, nekünk is lettek elvárásaink és elpofátlanodtunk. Én annyira, hogy megírjam ezt a listát. Remélem, nem lesz válás a vége.
Ne legyen tökölődés. Legyél határozott. A „Nem tudom” nem válasz. Bőven elég egy élőlénytől kideríteni, hogy mit akar.
Nincs olyan, hogy „majd 5 perc múlva”, eleve nincs olyan, hogy „majd”, mert a gyerek nem hagyja. Amit kérünk, azonnal kérjük. Szemétség, de ez van. És ha nincs azonnal, berágunk.
A tökéletes nem elég jó.
Elvárjuk, hogy etessetek, altassatok, pelenkázzatok. Nem kérünk meg rá titeket, csak mormogunk az orrunk alá, hogy sohasem csináljátok, vagy a gyerekkel üzenünk, hogy „Apa mindjárt bepelenkáz.” Nem tudom, miért van ez, de sose kérjük. Ha igen, akkor is úgy, hogy „Mi lenne, ha végre te is ........*?”
*szabadon behelyettesíthető feladat
8-10 órás meló után este a kezetekbe nyomjuk a gyereket. Nem azért, hogy „végre foglalkozz vele, ha már annyira akartad”, ez csak a duma. Hanem azért, hogy végre egy kicsit mi NE foglalkozzunk vele.
A "szerintem éhes" mondattal, és azzal, hogy a kezünkbe nyomjátok a gyereket, még nem lett megoldva a probléma.
Nekünk pont annyira nem volt időnk főzni, mosni vagy rendet csinálni, amennyire nektek nem volt kicserélni a villanykörtét, meghúzni a csavart a szekrényen vagy kivinni a szennyes zoknit az ágy mellől.
Soha nem fogjuk elhinni, hogy kitérdelt mackónadrágban szexik vagyunk.
Soha nem fogjuk elhinni, hogy csinosabbak vagyunk, mint a terhesség előtt.
Soha nem fogjuk elhinni, hogy jó anyák vagyunk. (Persze jól esik hallgatni, de elhinni sosem fogjuk).
Nem figyelünk. Ha 50x ismétlitek el egy héten keresztül minden nap, hogy sokáig dolgoztok, buliba mentek, haverokkal söröztök, akármi programotok van, akkor mi az adott napon felháborodva kérdezzük meg, hogy „Mégis, ezt mikor akartad közölni?”
De nem ússzátok meg, ti sem figyeltek! Amikor részletesen beszámolunk arról, hogy a másik anyuka hogy nézett ránk, a gyerek milyen cuki dolgot csinált aznap, vagy nevelési kérdésben a véleményeteket várjuk, hogy mégis hogy lehetne megoldani egy nektek semmi, de nekünk hatalmas problémát, álltok kukán, és jó esetben az utolsó fél mondatot tudjátok megismételni. Igen, unalmas a téma, de velünk ez történik egész nap.
A boltok babaosztályán 20 percet úgy eltölteni, hogy a gyereknek mindene megvan minimum kétszer, de azért veszünk valami szerintetek szart, szerintünk aranyat, teljesen normális dolog.
Ha véletlenül vagy olyan marha, hogy dm-be, Rossmann-ba velünk együtt gyere, készülj fel, vigyél magaddal hideg élelmet és tűrj. A „Mehetünk már?”, és a „Jézusom, ez kurva drága, muszáj ezt is megvenni?” kérdést feltevők élve égnek el a bébi osztályon.
Igen is nagy dolog 25%-kal olcsóbban pelenkát venni.
Utáljuk, ha gyerekkérdésben valamit jobban csináltok, mint mi. Sőt, egyenesen sértő ránk nézve. Azért persze elmeséljük a többi anyukának, hogy „bezzeg az én férjem”, de mélyen, legbelül utáljuk, ha valami nektek jobban megy.
Nem azért várunk titeket remegve haza, hogy családozzunk, és tartalmas, minőségi programokat töltsünk el, mint kis család (pláne, amikor még csak egy pár hetes szobanövény pislog ránk egész nap), hanem azért, hogy ha már együtt akartuk a gyereket, együtt is szopjunk vele.
Ha csak heti egyszer pakolod be a mosogatógépet, nem segítesz soha a házimunkában. Ha bevállalod a takarítás nagy részét, akkor „Inkább azt csinálod, ahelyett, hogy foglalkoznál a gyerekkel.”
Van, hogy inkább az alvást választjuk szex helyett. És nagyon sajnáljuk.
A” Múltkor én etettem” és a „2 napja már bepelenkáztam” nem kifogás annak, aki napi szinten csinálja ezt.
Rengeteg dologról mondtunk le a gyerekért. Nektek csak dugnotok kellett. Az a minimum, hogy ezt 20 évig hallgatjátok.
A napi 30 perc közös játék nem gyereknevelés.
Amikor egy örökmozgó 10 hónapos gyereket megpróbálunk úgy átpelenkázni, hogy a lehető legkevesebb cucc legyen tele szarral, miközben üvölt, nem a legmegfelelőbb időpont megkérdezni, hogy „Mi a vacsora?”, kivéve, ha kínhalált akartok halni.
Kicsit azért utálunk titeket, amiért ti dolgozni mehettek, mi meg itthon ülünk a gyerekkel.
Elvárjuk, hogy legyetek türelmesek, mikor mi mindent azonnal kérünk, elvárjuk, hogy legyetek megértőek, mikor minket nem érdekel, hogy ti egész nap melóztatok, elvárjuk, hogy foglalkozzatok a gyerekkel, és tegyétek oda magatokat, mikor mi gépiesen mondogatjuk neki, hogy „ügyes vagy!” úgy, hogy oda se nézünk.
Ha nem kapjátok el a pillanatot a fényképezőgéppel, a világ legszarabb apjává váltok, akikre még ezt se lehet rábízni.
A lazaságot és a könnyedséget, ahogy a dolgokhoz álltok, baromira irigyeljük.
A „Menj, vegyél egy hosszú fürdőt, addig én vigyázok a gyerekre!” mondattal bármit elérhetsz.
Jól csinálod, sőt. A legjobb apja vagy a gyerekednek. Persze ezt nem mondjuk, vagy csak ritkán, nehogy elbízd magad, és egy pelenkázástól azt hidd, hogy hős vagy.
