Ahogy a neten és a facebookon láttam, sokaknál kibaszta a biztosítékot a Mekis szoptatós eset. Felháborodott kommentek, cikkmegosztások, flashmob, mézeskalács, céllövölde.

Ez az egész görcsösen nyilvános szoptatás számomra mindig is rejtély volt. Nekem már az nem volt könnyű, amikor a vajúdás során a maradék méltóságomat is kint kellett hagynom a szülőszoba folyosóján, mert onnantól kezdve a privát szféra teljesen megszűnik. Vadidegenek nyúlnak hozzád, méricskélnek, vizsgálgatják a tested kényesebb pontjait, egy olyan szituációban, amikor 100%-ig rájuk vagy szorulva. A szülésedet kb. 4 ember nézi végig, ahogy te széttett lábakkal, leizzadva nyöszörögsz, utána ki-be rohangálnak az orvosok, medikusok, diákok a kórtermedből, mindig akkor, amikor kilóg a fél melled, vagy egy szál hálóingben szoptatsz, olyanokat kérdeznek tőled, hogy belepirulsz, miközben a szoptatási tanácsadó, akit azelőtt sose láttál végigtaperolja a melledet. De ez van, ez ezzel jár, csak pár nap, elfogadtuk.

A szoptatás viszont, és az, ahogy szoptatsz, a te döntésed. Te döntöd el, hogy kicsapod-e a melled a négyeshatoson, vagy otthon lerendezed, elvonulsz, vagy ha minden kötél szakad, egy kendőt terítesz magadra. Én is kerültem már olyan helyzetbe, ahol nem tehettem meg, hogy szépen kiterítem a kis textilpelust, lefekszünk a kisszobában, vagy előveszem a szoptatós párnát, és elvonulva, szépen csendben, nyugodtan megszoptatom a gyerekemet. Szoptattam már parkolóban, pihenőhelyen, étterem mosdójában (és túléltem!), sőt, egyszer egy étteremben voltak olyan kedvesek, hogy a zárt galériát felajánlották, hogy ott oldjam meg. A gyerekvállalás áldozatokkal és lemondásokkal jár, én is elfogadtam, hogy kisgyerekkel lehetőleg nem tervezek olyan programot, ami 2 óránál több időt vesz igénybe, mert éhes lesz 3 órán belül. Persze sokszor megdőlt, de akkor is megpróbáltam diszkréten megoldani úgy, hogy minket se zavarjanak, és én se zavarjak senkit.

De az, hogy habzó szájjal összegyűjtünk pár hasonló ősanyát, és gyakorlatilag sportot űzünk a nyilvános szoptatásból, és planking-szerű mémet generálunk belőle, meg szoptatós szelfiket gyártunk, és verjük a mellünket, hogy milyen faszák vagyunk, nem leszünk szimpatikusabbak, és nem érjük el vele a célunkat (arról nem is beszélve, hogy mekkora nagy ötlet egy alig pár hónapos babát ekkora tömegbe vinni, csak azért mert anya önmegvalósít és küzd a jogaiért). Mert a cél nem az, hogy kiverjük az emberekből, hogy „márpedigfogaddelmertnekemezjár”, és fogcsikorgatva minden szolgáltató törvény által korlátozva biztosítsa ezt a lehetőséget, a többi vendég meg szemlesütve asszisztáljon hozzá, hanem az, hogy elfogadják ezt szó nélkül, sőt segítőkészek legyenek, és megértsék azt, hogy a gyerek ilyen biznisz, néha beüt a szar, és meg kell oldani az adott szitut. Az, ha valaki kicsapja a mellét egy étterem közepén, szó és hang nélkül, és látványosan kezdi el etetni a gyerekét, borzasztóan arrogáns, és nem azt üzeni vele, amit kéne. Igen, van olyan, hogy a gyerek éhes. Igen, nekem is kellett szoptatnom durvább szitukban. De minden esetben megkérdeztem, hogyan lehetne megoldani, hogy senkit ne zavarjon. Mert van, akit ez zavar, el kell fogadnunk. Attól, hogy szoptatós anyák vagyunk, nem lett több jogunk. Ha harcias amazonként vagy anyatigrisként lépünk fel, az könnyen fordítva sül el, és nem fogják megérteni és elfogadni ezt mások.

A másik: szerintem a szoptatás egy borzasztóan intim dolog, ami kurvára nem tartozik senki másra. Az egyik legbensőségesebb dolog a világon. Az első randit se úgy fejezzük be, hogy a desszert után az asztalra dobjuk a leányzót, és jól megdugjuk a többiek előtt, akinek nem tetszik, ne nézze alapon. Én, amikor vendégek jöttek hozzánk, akkor is elvonultam a kisszobába. Senki ne nézze az én melleimet a férjemen kívül. Persze volt, hogy szoptattam együtt barátnőkkel, és azért nekem már az is kicsit furcsa volt, de nem csinálom ezt hobbyként. Utáltam máshol szoptatni. Nincs meg a komfortérzet, nincs meg az intimitás, nincs meg a kellő mennyiségű idő, helyette „gyerünklegyünkmártúlrajta”. Nekünk sem jó, a gyereknek sem jó.

Nem értem ezt a magamutogatást. Vérlázítónak tartjuk, ha a sztárocskák villantgatnak, de mi közszemlére tesszük a saját mellünket? Kiakadunk, és levelet írunk a TV-nek, amikor egy korhatáros műsorban kivillan egy cici, de mi meg nyilvánosan, büszkén mutogatjuk?  Sokkal jobban zavarba hozunk egy kamasz fiút azzal, hogy a mellette ülő asztalnál élőben elővesszük a mellünket, mintha látna egy-két villantást a TV-ben.

Ha valaki normálisan kér, szerintem simán kap segítséget, ha meg nem, akkor nem megy oda vissza. Egyes cégeknél a dress-kód azt sem engedi, hogy nyáron harisnya nélkül menjünk be dolgozni. Vannak az éttermeknek szabályai, amiket a tulajdonos hoz. Ő dönti el, ki mehet be az étterembe, és ott mit csinálhat. Persze ez egy Mcdonald’s-ban, ahol a gyerekek a legnagyobb célközönség, hatalmas öngól, rábasztak, ennyi. Igen, parasztság kizavarni valakit éhes babával a karján, simán megvárhatta volna a bizti őr, hogy befejezzék, és utána max. elmondhatta volna, hogy legközelebb azért próbálja meg ezt nem itt és nem így csinálni. De egy „csapjuk ki a mellünket, mert jogunk van hozzá” büszke ősanya flashmob kurvára nem változtat semmin. A Nyugati téri Meki forgalma nem fog annyit zuhanni, hogy bezárjanak. Aki eddig a nyilvános szoptatás mellett volt, csak még radikálisabbá és arrogánsabbá válhat, aki meg ellenezte, az csak még jobban fogja utálni az egész jelenséget, és elkezd általánosítani, amivel az összes többi szoptatós anyával is kibasznak. Nagyon rossz üzenet az, hogy ennyire agresszívan mindenki arcába toljuk a bal mellünket, és azt az intim, csak anya és gyereke közt lezajló folyamatot, amit úgy hívunk, szoptatás.

UPDATE: Az index szerint:

„Pontosabban: engedtek szoptatni, csak a biztonsági őr odament, és azt mondta, szerinte ezt itt nem lehet, mire mondta az anya, hogy de igen, meg is kérdezte, erre a biztonsági őr kitartott álláspontjánál, és elment megkérdezni a főnökét. Ezt már nem várta meg a kismama, nyilván már így is kínos volt a helyzet, inkább továbbállt a gyerekével. „

Tehát a bátor kismama leállt szájkaratézni a biztonsági őrrel, de a nagyfőnökkel már konfrontálódni nem mert. Szóval ezért volt ez a nagy hiszti. Mert a biztonsági őr, az állását féltve, elment megkérdezni a főnökét, hogy ezt szabad-e. És ha jól olvasom a cikkben, utólag még le is baszták szerencsétlent, nem volt ennek gyerekszobája, mégis mit képzel, hogy egy kismamát zaklat. Csak gratulálni tudok.