Az első ilyennel igazán akkor találkozol, amikor már terhesen nem elég egy befőttes gumival meghekkelni a farmerodat, és könnyes szemmel tudatosul benned, hogy itt az ideje megvenni az első kismama nadrágodat.
Aztán egyre nagyobb leszel, te hízol, a lehetőségek fogynak. A kedvenc ruhadarabod egy deréknál szétvágott leggings meg valami megapóló. Nyáron. Télen kb. meg vagy lőve. Aztán végre szülsz, elkezdesz fogyni. Évszakváltás, ilyenek, megint nincs cuccod. Ha szerencsés vagy, vagy elszánt, vagy csoda történik, vissza sikerül fogynod oda, ahol elkezdted.
És benézel újra a szekrényedbe, csillogó szemekkel, hogy vééégree fel tudsz venni egy olyan nadrágot, aminek nem gumis a dereka. Azt hiszed, a mennyországban vagy, egyenként köszöngetsz a magassarkúidnak, ujjongva fedezed fel a régi gönceidet. Aztán rájössz, hogy valami nem stimmel. Minden ruhád kurvás vagy kényelmetlen. Jéézus, hogy tudtad ezt felvenni 2 évvel ezelőtt, hát kilóg belőle a fél melled. Ez a miniszoknya ha 2 centivel rövidebb lenne, már öv lenne. És mi ez az átlátszó ruha, hát te anyuka vagy. Tűsarkú csizma? Hóban? Ki az a hülye, aki ilyet felvesz? Hát te, 2 évvel ezelőtt. Jó esetben kb a 20% menthető, a többit elajándékozod valamelyik exhibicionista barátnődnek, akinek még nem lóg a melle a szoptatástól és van elég önbizalma, hogy lazán hordja ezeket a cuccokat. És ott marad a 20%, aminek nagy része farmer, de ha nem, akkor legalább nem passzol semmihez. Beadni a férjednek azt, hogy totál új ruhatár kell, több, mint merész, pláne ha a gyerekre is két kézzel szórod a pénzt, ha kell, ha nem.
Persze azért elkezdesz nézelődni. Az üzletek feléből kirohansz, mert nem bírod a zenét. A Tally Weijlben rácsodálkozol a nadrágméretekre, és ha nem vagy szívbajos, röhögsz, hogy a combrész épphogy felmegy a könyöködig, mielőtt szétszakadna. A New Yorkerben rádöbbensz, hogy csak 16 éveseknek gyártanak csak haspólókat. Elmorzsolsz egy-két könnycseppet, hogy vége a fiatalságodnak, ez már rég nem a te boltod, de még mindig nem találtál semmit magadnak. Persze a gyereknek vagy 3 cipőt meg pólót vettél már, mind nagy és nem passzol az évszakhoz, de majd belenő, meg bentre jó lesz.
Kacsintgatsz kicsit a fehérnemű boltra, hogy ha már utcára nem találtál semmit, nézel valami dögöset és megleped vele a férjed. Aztán amikor a combfixek közt válogatsz, bevillan a gyereked 10 vágatlan körme. Visszateszed. Veszel egy sportmelltartót. Meg néhány trikót, mert az úgyis kell otthonra.
Végül fogcsikorgatva nézel valami olyat, ami a Converse-hez, ballerinához, hótaposóhoz passzol, hisz úgyis nonstop azt hordod. Aztán meghívnak egy esküvőre. Reménytelenül túrod át újra a gardróbot, mert azért elmentettél pár dögös cuccot végszükség esetére. Még mindig túl kurvás. Még mindig túl kényelmetlen. Nem létezik, hogy tűsarkúban tipegem végig az estét. Táncolni? Ebben? Tök vékony ez a ruha, végig fázni fogok majd, kéne rá valami jó, hosszú kötött kardigán. KARDIGÁN. Itt azért megijedsz, hogy ilyen messzire mentél, szóval úgy döntesz irány a pláza, és kezdheted az egészet elölről. Aztán megveszed a 20. fehér trikódat.
