Mindig kimaradunk minden buliból. Sose azokat a játékokat hívja vissza az Ikea, amiket mi veszünk, sose azokra a konzervekre mondják, hogy mérgező, ami a mi kamránkban van, még a nyári nagy vihar is elkerült minket, amikor mindenki posztolt fotót egy leszakadt faágról a facebookon. Persze tudom, ezeknek örülni kéne, de gyerek mellett itthon azért ez is történés, van más téma, amivel elő lehet jönni a haveroknak, nem csak a szaros pelus meg a borsófőzelék kihányása, hanem, hogy képzeljétek, mi volt. Esemény. Most végre megtörtént, ugyanis ha nem is robbant fel ettől a cikktől az internet, azért jó pár ismerősöm megosztotta facebookon és rengeteg kommentet is kapott: LINK

Hát, mi épp a Kék Duna Hotelből jövünk, 3 fasza napot töltöttünk ott, feltöltődés, romantika, relax, zen, amit akarsz. És direkt felnőtteknek való hotelt kerestünk nem hétvégén, mert amikor ráébred az ember 1,5 év után, hogy a napi első csók a párjától a jó éjt puszi, amikor annyira bedarál a mókuskerék, hogy a „milyen volt a gyerek?” és a „holnap későn jövök” témakörökön kívül semmi másról nem szól egy-egy esti beszélgetés, akkor szerintem itt az ideje egy kicsit kettesben lenni a pároddal. Nagyon ránk fért már ez a kis pihenés, és itt nem feltétlen csak arról van szó, hogy a szauna-jakuzzi-szex tengelyen mozogjuk végig a hétvégét, még ha több gólt is lőttünk, mint máskor egy hónapban. Erről IS szólt. De nekem igényem van egy saját kis Velvet bulvár részre a vezető hírek mellett a kis életemben, és szeretem, imádom, sőt, követelem, hogy a férjemmel ne csak a gyerekkel és a napi rutinnal kapcsolatos muszáj dolgokról beszélgessünk, hanem más kreatív agymozgató témákat is bedobjunk, mint például „Zombi apokalipszis esetén, te milyen tárggyal védenéd meg magad a lakásban?”. Persze, röhögünk, meg úgysem történik meg (de ha mégis, akkor jobb felkészülni), de jó, hogy azon jár az ember agya feleslegesen, hogy mégis hogy farigcsálna karót a dohányzóasztal lábából, és milyen módon mészárolná le a szomszédokat, ha zombivá válnának (akkor is, ha nem). Nekem kell az ilyen, jobban megismered a másikat, 12 év után is tud újat mondani, mert már minden tini-berúgós sztoriját ismered, újra beleszeretsz, újra rájössz, hogy miért ezt az embert választottad, és mi volt az, ami már az elején megfogott benne, mert olyan szinten röhögöd vele végig a hétvégét, mint soha előtte.

Na, de kicsit elkanyarodtunk, mert a lényeg nem ez. Hanem, hogy direkt gyerek nélkül terveztük az egészet, mert nálunk gyerekkel az alábbi forgatókönyv ment volna a 3 nap alatt:

Bepakolás: Így, hogy ketten mentünk, alig vittünk cuccokat, azt is bruttó fél óra alatt sikerült összepakolni. Gyerekkel 2 nappal előre már készülök, viszem a nyári-téli kollekciót, előásom a fürdős pelenkákat, lenyomozom, van-e kiságy, etetőszék, viszek kaját (valamiért ez is valami ösztön, mindenhova viszünk kaját, még étterembe is) stb. Az autóba alig férünk be a sok szartól, aminek a 90%-át feleslegesen sétáltatjuk meg, de legalább világot lát a formabedobó meg a babasampon.

Érkezés: Becsekkolásnál hiszti, mert földet sem érnek a csomagjaink a recepciónál, már unatkozik, addig valaki (én) kimegy vele pár kör babakocsizásra, már, ha megmarad benne (nem marad meg). Udvaron gesztenye, falevél, csigaház, döglött pók gyűjtés, mindenhova felmászás, leparancsolás, figyelemelterelés, „ügyes vagy”-ozás, közben be-be pillantás, hogy megkaptuk-e már végre a szobát.

Szoba elfoglalása: Átnézni mindent, amit tönkretehet, fürdőszoba lezár, ajtó bezár, kilógó kábelek elrejtése, éjjeli lámpák kimenekítése a karmai közül, távkapcsoló elkobzása, minibár elbarikádozása. Még jó, hogy a hotelek minimálba' vannak berendezve.

Délutáni alvás: 2 órán át be vagy zárva egy hotelszobába, ha tudsz aludni, mákod van, ha nem, azon pörgeted az agyad, hogy mi mindent hagysz ki. Végre felébred. Kap valami uzsit, átöltözteted, irány a wellness. Leszarod, hogy te nem ebédeltél, majd vacsinál teleküldöd a gyomrodat, különben is van a zsebedben egy aszott cerbona szelet, az jó lesz addig.

Wellness: van a nagyonhideg medence, amibe te se tennéd be a lábadat, meg van a jakuzzi. Beültök a harmincakárhány fokosba, ahol már van legalább egy pár, akik pihenni jönnek, a te gyereked meg végigfröcsköli és sikoltozza az egészet. Megsemmisülve, sűrű bocsánatkérések közepette 5 perc után lelépsz visító gyerekkel a karodban, mert ő tök jól elvolt és maradni akar, a többiek természetesen válaszolnak valami közhely kedvességet, egy „semmi baj, ilyenek a gyerekek” vagy hasonlót, persze közben magukban elrebegnek egy imát, hogy végre lelépsz. Szauna, húú, fasza. Váltva mentek be, mert ugye gyereket nem viszünk be, idegesen nézegeted a homokórát, hogy meddig maradhatsz még, amíg a párod próbálja a medence szélétől a nyugágyak felé terelni a gyereket a lehető legkevesebb hiszti kíséretében. Csere. "Hú, foglaltassunk masszázs időpontot!!!" Egymás utánra, hogy váltásban le tudjátok rendezni, 50 perc zen után nyílik az ajtó, és a kisimult homlokod újra beráncosodik, mert a párod már ott áll gyerekkel a kezében, hogy akkor ő jön. Gyerek szétkeni a maradék masszázsolajat a nyakadról, majd kedélyesen lenyalja a tenyeréről. 50 percig őrzöd, már inkább felmész a hotel szobába, mert ha ott hülye, le tudod rendezni az egész hisztit közönség nélkül.

Vacsora: Végre megint együtt a kiscsalád, persze megint nem akkor mentek enni, amikor te éhes vagy, hanem amikor a gyereknek ennie kell. Ez egy svédasztalos vacsoránál egy hatalmas kihagyott helyzet. Persze a svédasztalt is váltóban toljátok, egyik őriz, másik gyorsan körbenéz, rádob valamit a tányérjára és rohan vissza. Megnézed, mit ehet a gyerek, mit tud kézzel, egyedül. A levesekig hallod a türelmetlen hisztit és az apja fegyelmező hangját. Ég a tarkód a többi vendég tekintete miatt. Végül alig szedsz magadnak valamit, mert úgyis a gyerek maradékát lapátolod be rágás nélkül, neki meg persze az kell, ami a te tányérodon van, de leszarod, „csak menjünk már”, mert az etetőszék alól percenként szeded össze a lehajigált ételt.

És ezennel a vacsorával vége is a napnak. Mert hiába van nyitva a wellness részleg este 11-ig, hiába lehet romantikus a Duna parton sétálni, beülni egy kiskocsmába, biliárdozni, bowlingozni, nem teheted, este 8 óra van, a gyereknek aludnia kell, ne szakadjon meg a rutin. 8-tól be vagy zárva a szobába. Aztán ha mázlid van, és elalszik a gyerek, viszonylag korán, viszonylag mélyen, akkor esélyed van egy jó kis lábujjhegyes néma szexre. Már ha van rá energiád, mert már nyolcra hulla fáradt vagy. Pont, mint otthon. És ebből van még egy nap. De tök jó, hogy elmentél pihenni…

A wellness hétvége márpedig nem erről szól. Hanem a kikapcsolódásról, pihenésről, arról, hogy pár napra kiszakadsz a mókuskerékből és lazítasz. Ezt ez a két hotel teljesen jól felismerte. Kaja, wellness és szex (ne legyünk álszentek meg prűdök, szerves része ez is az egésznek, nem hinném, hogy egy fiatal pár 1 óra jakuzzi után este egymásnak háttal fekve olt lámpát). Ez gyerekkel nem megy. És ha én vagyok olyan szemét féreg, hogy a saját gyerekemet otthon hagyjam, hogy feltöltődjek, akkor nem szeretnék más gyerek sírására felébredni, más fröcskölése elől menekülni és a széthajigált kaja elől kapkodni a fejem. Igen, hangosak, sokkal jobban is tolerálom őket, mint gyerek előtt, mert tudom, hogy hogyan működnek (vagy legalább dereng valami így 1,5 év után), de akkor sem szeretném, ha megzavarnák a pihenésemet, és úgy érezzem magam, mint otthon. Én egy szállodában nem akarom otthon érezni magam, ez az a hely, ahol ha harcolnék, sem engednének be a konyhába, és én ezt ki akarom élvezni. Azzal, hogy családosan megyünk egy 1,5 évessel mondjuk, az egy loose-loose szituáció. Mi nem érezzük jól magunkat, mert ugyanúgy megvan a 0-24-es ügyelet, csak más helyszínen, ami az egészet még extrán nehezíti. A gyerek mindenről le van tiltva, nem érzi jól magát, hisztizik. Mellesleg nem is emlékszik majd az egészre. Eredmény: sokkal fáradtabban és morcosabban megy haza mindenki, mint ahogy elindult. De legalább a lesoványodott pénztárca lótuszvirág-illatú.