Nem tudom, ki hogy van vele, engem sosem érint meg az ünnep szele. Van egy barátnőm, aki csak bemegy egy plázába és hazafelé már teli tüdőből énekli Celine Diontól, hogy SO THIIIS IIS CHRISTMAAAS az utcán, és simán átszellemül. Elképesztően irigylem érte, mert nekem ez nem megy. Persze szenteste azért általában odateszem magam, de nem várom a karácsonyt, inkább mindig azt, hogy már túl legyünk rajta, végre a pihenésre lehessen koncentrálni és 2 Bosszúállók között csak azért kelljen kimenni a konyhába, hogy melegítsek egy kis töltött káposztát.
Na most az van, hogy lassan itt az ideje, hogy felszívjam magam, gyerek van a háznál, nem lehet elsunnyogni a dolgokat. Na jó, idén még nem kell azt a meccset lejátszanom az apjával, hogy a Jézuska hozza-e a fát feldíszítve vagy mi díszítünk, stb., a ki mit hozott otthonról hagyományokat még van egy évünk egyeztetni, de azt igen is szeretném éreztetni a gyerekkel, hogy ez a pár nap más, mint a többi.
És ha anyunak nem sikerül magától átszellemülni és a semmiből Jingle Bells-t énekelni, nem hord még otthon is mikulás sapkát, és nem mereng el, ahányszor egy örökzöldet lát az utcán, akkor tolja izomból. Idén nem műfenyőzünk, igazi lesz. A gyerek miatt. Meg mert mindenki azt mondja, hogy az igazi az igazi. Persze a gyerek kb. pont le fogja szarni, de igazi lesz, annak olyan az illata, hú, de jó, csak arra kell majd figyelnünk, hogy a lehullott tűleveleket ne egye meg. Azt a mintegy 2 millió darabot. Meg fogja, nem kérdés, de hát, legalább igazi lesz. Persze jól elzárva a gyerektől, hogy ne érje el azt a fát, amit neki vettünk. Ez ám a logika. Mindegy, ne legyünk cinikusak, szellemüljünk át, jó lesz ez!
Én nem dekorálok, dekorál a faszom... Najó, ránézek a Pinterestre, azért valami legyen, meg lenézek a pinyóba, mi maradt tavalyról...Na, ez a maradék anyag erre jó lesz, de aztán ennyi. Na, van 2 bébiételes üvegem, mécsestartónak jó lesz, jólvan, 10 perc, és ennyi. Hova teszem, ahol nem éri el a gyerek? Mécsestartó megy a pincébe, majd jövőre kitesszük, amikor már nem szedi szét. Jó, akkor varrjunk, abban nem tehet annyi kárt. Csak egy zoknit. Ez egyedül hülyén néz ki, legyen inkább 3. Meg egy mikulás sapkát. Meg egy koszorút kintre. Meg 7 db párnahuzatot, de most már ennyi elég! Figyelünk, ott indult, hogy csak ránézek a Pinterestre. És odáig jutottunk, h 4 kurva narancsszelet szárítása miatt van bekapcsolva a sütő amíg kirohanok a méteráru boltba, mert elfogyott az anyag, és ha már ott vagyok, veszek még 2 féle karácsonyi anyagot, mert eszembe jutott még pár random faszság.
Fasza, lakás jól néz ki, terjed a narancs szag, de még mindig nincs meg a hangulat. Rakjuk össze a menüt. 2 nap robotot szervezek meg tulajdonképpen, csak próbálok jó képet vágni hozzá. Idén lesz mézeskalács. Mindig elbaszom és beduzzogok és megfogadom, hogy nem lesz, de idén lesz! A gyerek miatt. Persze nem ehet belőle, csak kóstolót, méz van benne meg tele fűszerekkel, de majd eszik babakekszet.
Ajándék körútra nem megyek, mert már október óta gyűlnek mindenfelé, ha jót látok, megveszem, és hiszem, hogy nem az utolsó 2 hét őrültek háza alatt érint meg a karácsony szelleme, ez már évek óta kidolgozott rutin. Be kéne őket csomagolni. De ne most, majd holnap. Majd a hétvégén. Majd a jövőhéten (ebből lesz az aznap reggeli őrült cellux keresés meg az ajándéktasak beszerzés az első nyitvatartó sarki boltból).
Mit lehet még tenni, hogy átszellemüljünk? ZENE! Oké, ez jó lesz, így is egész nap a Tom és Jerry főcíme megy a fejemben, legalább kiürül. Rájövök, hogy minden karácsonyi zene szar, kivéve 10-et kb., amit izomból tolok, de 1 óra alatt lemegy ez a tracklist kb. 12x, és megutálom. Pihentessük a zenét, tegyük félre a Reszkessetek betörők! és az Igazából szerelem közé, jó lesz az szentestére.
Semmi se jó, semmi se működik, lelketlen robot vagyok. Végül, ami elkezdte meghozni a kedvemet az egészhez, az az, ahogy elképzelem előre, mi lesz. Rosszullétig esszük anyum töltött káposztáját, röhögünk a gyereken, ahogy szétkeni az arcán a kaját, díszítjük a fát, amihez nem nyúlhat, csak nézheti, megmutatjuk neki a csillagszórót, persze el akarja venni, nem hagyjuk, hiszti lesz, eltesszük, sohatöbbetcsillagszóró. Játékok kibontásánál jobban izgulunk, mint ő, majd játszunk mi a kisdömperrel, amíg ő a csomagolást eszi, nem gond. 65 millió fényképen megörökítünk minden pillanatot, kicsit később tesszük le aludni, mert mégis csak karácsony van, aztán megyünk mi is, elégedetten a páromhoz bújok, és a fáradtságtól 2 percen belül elalszom. Természetesen ez tutira nem így lesz, de ettől még elképzelni jó, kávé mellé jó kis időtöltés volt belemerülni, és végre ez az, ami meghozta a kedvet az egészhez. Nem a fenyőillat, nem a hó, nem a dekoráció és nem is az ajándékok. Látni ezt a kismajmot, ahogy ugyanúgy rácsodálkozik erre a karácsonyi világra, mint előtte mindenre, ahogy kacag, nevet, tátott szájjal néz, ahogy egy pillanatra megáll az idő és nincs net, nincs tv, nincs külvilág, csak mi. SOOOO THIIIIS IIIS CHRISTMAAAAAS!!
