Utálom a tündi-bündi anyuka hangomat. Az az a hang, amikor már olyan magasan és olyan negédesen beszélsz a gyerekhez, hogy a legrózsaszínebb én pici pónim is elfintorodna, ha hallaná. Becézések, szórövidítések, tőmondatok, egérhang- mindezt egy bekokainozott óvónéni…

A hasfájás a legnagyobb szívás a világon. Komolyan. Inkább megszülnék egy zenekart egyszerre, dobokkal együtt, mint hogy még egyszer végigszenvedjem azt az 5 hónapot. Most nem megyek bele a szakmába, a témáról Dunát lehet rekeszteni, én is elolvastam mindent róla.