Mivel most nincs egy specifikus témám, nincs kit hirtelen egy egész cikk terjedelmében utálni, kis helyzetjelentést írok, élünk, megvagyunk, legyen meg a heti 1 bejegyzés, legalább ebben ne lustuljak el.

Épp szárad a lakk a körmömön (végre nincs, aki miatt elkenődjön, talán most szép is lesz), semmi dolgom nincs. Gyerek leadva a bölcsibe, tegnap kitakarítottam, főzni se kell, azt a pár jófogásos álláshirdetést is átböngésztem még reggel, szóval nincs semmi dolgom. És ez kikészít. Gyakorlatilag úgy telnek el a napjaim, hogy arra várok, hogy hazahozzam a gyereket. Jó, persze csinálok faszságokat, meg a tervek fele még nincs megvalósítva, de hirtelen rengeteg időm lett. Több, mint 1,5 év után ez sokkolóan hat rám. Lelkiismeret furdalás megy ezerrel, valamit kéne csinálni, ne csak üljek a seggemen, még ha rám is parancsolt a férjem, hogy "pihennyémá'!!" Én, aki az esti filmnézés közben is mesekönyvet rajzol a gyerekének, aki ha letöröl egy kávéfoltot a konyhapultról, 2 óra múlva azt veszi észre, hogy a teraszt porszívózza (megtörtént), aki 3 barkács projektet tol egyszerre és soha nem képes megvárni, hogy megszáradjon az a kurva festék, én baszki unatkozom.

Múlt hét még okés volt, szerdán vittem először bölcsibe a gyereket a betegség után, amikor is beközölték, hogy farsang pénteken. Fákk...aszittem megúsztuk. 2 napom van megálmodni az egész jelmezes baromságot, kényelmes legyen, ne legyen balesetveszélyes, ne izzadjon bele, lássák egyből, hogy minek van öltözve, ne kelljen magyarázni, stb. stb. Kattogtak is volna hazafelé a fogaskerekek, hogy mi legyen, de csak felbasztam az agyam, hogy miért kell farsangot csinálni egy 1,5 évesekkel teli csoportnak, azt se tudják mi van, szülőknek parasztvakítás, lehet versenyezni, kreatívoskodni, mobilfotózni a bölcsiben a még sérülésmentes jelmezben reggel, aztán mivel délelőtt lerendezik az egész mókát (szülőknek tilos a részvétel), kb egy beállított fényképből tudod meg, hogy jól érezte-e magát (vagy nem, mert a fél bölcsődei vezetőség és a fotós se bírta meggyőzni, hogy álljon be a giccses háttér elé 2 kattintás erejéig). Na szóval, mi legyen? 1 alkalomra nem veszek Tescos pókember jelmezt ezeröccázér'. Egyrészt, mert legalább 2 gyerek még abban lesz. Másrészt, én nem vagyok spúr, de azért, hogy egyszer felvegye 3 órára, nem vagyok hajlandó pénzt kiadni. Harmadrészt, nulla kihívás és kreativitás van benne, én meg azokat nem szeretem. Döntöttem: punk lesz. Kibasszuk az irányjelzőt (ha eddig nem tettük volna meg), úgyis érik a hajvágás, akkor 2 részletben toljuk le, koponyás póló ebben a házban mindig akad bármely méretben, kinőtt farmerdzseki ujjait letépjük, heló. Persze ezt is túltoltam kicsit, vicces, amikor anyu az "Anarchy in the UK"-t dúdolva vörös anarchiajelet hímez egy kihipózott, rojtozott gyerek farmermellényre, meg kartonból vág ki és varr fel Clash meg Rancid kitűzőket, mert az igazi balesetveszélyes, de tök jó volt, elfoglaltam magam, kis agytorna, kész lett a jelmez idő előtt, taraj beállítva, fasza. Bent mindenkinek tetszett a gyerek (és tényleg őszinte volt a mosoly meg a nevetés), a hajával hódított. Mondjuk egy apuka lerockerezte, azt majdnem szájba vágtam, de nem volt idő rá, terelgetni kellett a kis lázadót a terembe. Ott természetesen beszart a sok hülyétől, akik valamiért állatnak, szuperhősnek meg tündérnek voltak öltözve (tükörbe nem nézett), de beletörődött, hogy ez most az idióták napja, különben is van süti, akkor minden rendben van.

Na, csak hogy lássa mindenki, hogy megtörtént, lessünk be a színfalak mögé, íme a bölcsis fénykép, enyhén szürreális a lufis háttér előtti veszélyes lázadó anarchista, amint megszeppenve a barikáját szorongatja, de ez van, macikára, cicára meg tündérkére van beállva a fotós.

A kis megszeppent huligán amúgy a héten már előre megy a bölcsibe teliszáj vigyorral, délután meg alig tudom hazarángatni, egyik nap 3 órát aludt (itthon is ritka az ilyen), szóval az újrabeszoktatás para felesleges volt, két nap alatt visszarázódott, végre inger, gyerekek, játékok. A gondozónők mindig eldarálják, hogy "evettaludtjóléreztemagátmindenrendbenvolt", szóval rákérdeztem, hogy nyugtassanak meg, ugye bent is rosszalkodik a gyerek, mert 1,5 év nevelési módszeremet basznám ki a kukába, ha az én átok gyerekem bent 100%-os problémamentességet produkál, otthon meg a feje tetejére állítja a lakást. Megnyugtattak, rosszalkodik. Meg hát kell neki idő, még új minden. A gyereknek amúgy is jó a marketingje, nem az első pillanatban mutatja ki a foga fehérjét, akkor előadja, hogy milyen cuki aztán amikor már megszokod és elhiszed neki, hogy egy kistündér, akkor lecsap és kirámolja a táskádat, lenyúlja a szemüvegedet, fecnikre tépi a könyvedet, miközben pár lapot még el is fogyaszt, és röhögve szarja le a 42. "nem"-edet.

Alakul minden, ahogy kell, cimbizés nagyon nincs, még frissek vagyunk, van távolságtartás, még csak méregetnek, egyedül a "Csabianyuka" közeledett felénk, jófejnek, aranyosnak tűnik, de nem tudja az ember egy gyors 10 perces káoszos öltözésben lemeózni az összes szülőt. Na jó, ősapával már találkoztam, az utcáig hallottam, ahogy beszél "egyszem lánykájával", olyan volt, mint az orvosi rendelős anyu, a környezetétől vár visszaigazolást, hogy milyen fasza apa amiért fennhangon beszél a lányának, miközben mindenki tudja, hogy csak a közönségnek játszik, ez már nekem inkább szánalmas. A Gyesem felét rá, hogy nyáron szandálban jön a gyerekéért.

Na, most, hogy ezt megírtam, megyek és kitalálok valami új projektet, amivel 3-ig végzek, mert már vagy 1 órája ülök a seggemen.