Az van, hogy csúsztam a bejegyzéssel, mert az a tervem, hogy a lenti kis szösszenettel indulok egy blogger pályázaton, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Gondoltam feltolom ide, osztogatom facebookon, nézegetem a visszajelzéseket, hogy lássam, van-e értelme erőltetni ezt a jelentkezést, vagy bujdossak el egy barlangba és ott toljam a hülyeségeimet a denevéreknek. Stílus most visszafogottabb,káromkodások mellőzve, azért ez mégis csak egy cukiság pályázat, ahol "felelős anyák adnak tanácsokat felelős anyáknak" táplálkozás témában. Jó, tudom, a lehető legmesszebb állok a felelős szótól (bármilyen értelemben), nem kell ezt hangosan odamondani a monitornak, vágom én, nem vagyok mintamuter, de azért kihívás, azért újdonság, na meg lóvé jár az első helyért, anyunak meg új cipő kell.
Éhezők viadala
Mivel az én fiam még csak 2 éves múlt, erről az időszakról vannak tapasztalataim, jövőbe nem látok, percről percre változik nem csak a gyerekem étvágya és ízlése, de még a brit tudósok álláspontja is arról, hogy mit hogyan kéne ennie. Viszont én nem csak és kizárólag a gyerek vonalról közelítem meg a témát, mert majdnem ennyire szükséges, mégis méltatlanul elhanyagolt az anyák táplálkozása. És amíg minden erőnkkel arra koncentrálunk, hogy a gyereknek a legjobb legyen, mi, anyák, saját magunkkal cseppet sem foglalkozunk, valahol a Maslow-piramis legalján összekapargatjuk a napi betevőnket evés-ivás-alvás vonalon, a többi másodlagos, hiszen csak a gyerek számít. Vagy nem.
0-6 hó
Csecsemő:
A szakemberek, előírások szerint:
6 hónapos koráig kizárólag anyatejjel táplálkozik, testi-lelki gyógyír, mindenre jó, a Bazi nagy görög lagzis fazon elfelejtheti a Windexet, itt az anyatej, univerzális, hajhullástól kezdve szemgyulladásig mindenen segít.
A valóságban:
Az anyatej tényleg jó, sőt a legjobb. De nem mindig jön össze. Nem mindenkit keres meg a Mizo, hogy tejüzemet nyisson a szomszéd szobában. Van, ahol ez nem megy olajozottan. Vagy egyáltalán nincs siker, vagy csak kínkeservesen, tápszerrel pótolva működik a dolog. Az 5. hónaptól nekem is ki kellett egészítenem, gyerek él és virul, és nem hiszem, hogy megszakít velem minden kapcsolatot, ha a 18. születésnapján bevallom neki, hogy 1 hónapig tápszert is kapott.
Anyuka:
A szakemberek, előírások szerint:
Anyuka bármit ehet, sőt étkezzen változatosan, tápanyagokban és vitaminokban gazdag ételeket minél többször.
A valóságban:
Bármit ehet, kivéve: k-betűs zöldségek, tejtermékek, fűszeresek, hüvelyesek, egyéb puffasztó ételek, mint a máj, hagyma, paprika, tartósított, előre elkészített ételek, allergizáló ételek, mint a tej, tojás, glutén, eper, kiwi, mogyoró, rák és kagylófélék, méz, zsíros ételek, zsírszegény ételek, cukros ételek, sós ételek. Amennyiben hasfájós a gyermek, kizárólag fényt ehet, de abból is csak a csökkentett zsír és szénhidrát tartalmút.
6-12 hó
A baba:
A szakemberek, előírások szerint:
Az édesanyáknak a szoptatás mellett követniük kell a külön hozzátáplálásról szóló táblázatot. Attól eltérni tilos.
A valóságban:
Áhh, mindegyik mást mond. Anyád szerint már 3 hónaposan ehet a gyerek csülök pörköltöt almapaprikával. A védőnő lebontja hónapokra, mikor mit szabad. A gyerekorvos szintén lebontja hónapokra, csak más-más ételt tesz máshová. Bébiételes üveg szintén mást ajánl. Az internetre fel se menj, kivéve, ha saját magad akarod szívatni még végtelen számú olyan előírással, amelyik kizárólag a sajátját tartja mérvadónak. A hajadat téped, hogy melyik az igazi, mert ha nem találod meg, akkor biztosan MEGÖLÖD a gyereket. Nem, nem ölöd meg, szívósabbak annál. Sőt, kifejezetten kreatívak, ugyanis megoldják helyetted a problémát és a te kis táblázatod mellé ők önkéntesen kiegészítik a napi étrendet zsírkrétával, szösszel, virágfölddel, valamint egyéb, nem kategorizálható termékkel, melyet nem javasol se a WHO se a lálícse liga, de ők tesznek azért, hogy a rostbevitelt hasonló dolgok elfogyasztásával növeljék.
Anyuka:
A szakemberek, előírások szerint:
Anyuka bármit ehet, sőt étkezzen változatosan, tápanyagokban és vitaminokban gazdag ételeket minél többször, mert még mindig szoptat.
A valóság:
Jó esetben tényleg még mindig szoptat, a hasfájásnak vége, lehet lazázni és cukros fényt nyalogatni reggelente. Tényleg kezd kitárulni a világ, már urak leszünk, a zsírosabb sonkát is megehetjük a Ham-Let szelettel. Megehetnénk. Ha lenne rá időnk. Eddig se volt, de eddig legalább a szoptatás alatt félkézzel úgy-ahogy tudtunk enni. Most, mivel már nem arra kell figyelnünk, hogy mi ne öljük meg a gyereket (vagy legalábbis részlegesen nem arra kell), hanem arra, hogy ő ne ölje meg saját magát, emellett tovább vinni házimunkát és egyéb hobbitevékenységeket, nem jut idő az evésre. Elkezdődik a kúszás-mászás-állás-járás, és a közönség kedvenc: szeparációs szorongás, ami miatt 20 másodperc alatt tolunk le egy mosdó járatot kézmosással, kéztörléssel együtt. Ilyen feszített tempóban egy anya nem teheti meg azt a luxust, hogy csakúgy nekiüljön és egyen. Így a maradék szilvapüré 3 nap koplalás után már mennyei gourmet fogás, a reszelt almapép pedig az ízvilág koronázatlan királya.
12-24 hó
A gyerek
A szakemberek, előírások szerint:
1 éves kor felett a gyerek bármit ehet.
A valóságban:
Azért még epret, kiwit, mogyorót, tojást, tejet, mézet stb., - baromi hosszú lista - ne. Mindegy, már végre majdnem szabad vagy, kit érdekel az a pár száz kivétel, mikor pár ezerről ugrottunk már le ennyire. Ugyanazt főzheted magatoknak, mint neki. Ez az! Ezt vártuk, végre Kánaán! Vagy nem. Mert azért a gyerek még válogatós, na meg, ha te imádod a csípőset, akkor nyilván a chilis bab tiltólistás, vagy eszed erős nélkül, de úgy meg ki akarja? Szóval nem a gyerek eszi azt, amit te, hanem te eszed azt, amit a gyerek. Spenót, főzelékek, csirkemell, mindezt sótlanul, meg íztelenül, a gyerek miatt. Gyerek nem eszi az ízetlen valamit, amit elé tolsz. Tudod, hogy minden szakkönyv és brit tudós elégetne téged élve, de döntesz, mert nem akarsz zsinórban 7x 2 nap alatt kivágni egy újabb adag kaját a kukába. Megsózod. Tudod, hogy a pokolban égsz el, de megsózod. A gyerek nem hülye, most hogy érez ízeket, két pofára tolja. Magic. Elkezded nagyon óvatosan sózni az ételt, de a halálos ágyadon se vallod be senkinek, férjedet is megesketed anyja nem létező sírjára is, hogy holtáig óvja ezt a titkot. Aztán rájössz, hogy ez hülyeség, és nem érdekel, ki mit gondol, a tiéd legalább eszik.
Anyuka:
A szakemberek, előírások szerint:
Anyuka bármit ehet.
A valóságban:
Ugyan tényleg bármit ehet, gyakorlatilag még mindig nincs ideje enni, reggelije hideg kávé, amit délután 1-kor fogyaszt el, amikor leteszi a gyereket aludni. A gyerek csak aktívabb lesz, most már nem attól kell félni, hogy megölöd, vagy, hogy ő saját magát, hanem hogy mindenben és mindenkiben kárt tud tenni úgy, hogy te csak 2 másodpercre fordulsz el valamiért. Ez az idő bármiféle zsiványságra és csínytevésre elegendő. Szóval még mindig nem eszel. Saját magaddal kötsz fejben fogadásokat, hogy a melegszendvics, amit magadnak csinálsz épp vacsorára vajon szénné ég, vagy jéghideg lesz. Bukod a fogadást, mert valójában mindkettő.
2+
A gyerek
A szakemberek, előírások szerint:
2 éves kor felett a gyerek bármit ehet.
A valóságban:
A gyerek TÉNYLEG bármit ehet. Csak nem eszik meg bármit. A bölcsiben az ízetlen tökfőzelékből lazán három tányérral tol be, és csak bemelegített. Otthon, te, kis háziasszony elé raksz egy olyan spenótos-ricottás gnocci-t, amelyiknél te minden falatnál gondolatban vállon veregeted magad, és meggyőződésed, hogy még maga Gordon Ramsay is elájulna a főztödtől, na, ahhoz hozzá se nyúl. Persze a te tányérodról elvesz párat, nyammog rajta, és az összerágott cafatot visszateszi.
Anyuka:
A szakemberek, előírások szerint:
Anyuka bármit ehet.
A valóságban:
Anyuka bölcsibe adja a gyereket, visszatér a melóba. Az első nap döbbenten ül a 30 perces ebédszünet maradék 25 percében, és nem tud mit kezdeni magával, mert 5 perc alatt rágás nélkül lapátolta be a csirkecombot, ahogy az elmúlt 2 évben megszokta. Az 5 perc alatt természetesen minden mellette elhaladónál összerezzen, és fél karral takarja-védi tányérját, nehogy valaki beleegyen. Második nap rádöbben, hogy bent reggelizni is lehet. Felbátorodik, visz saját reggelit, melegen issza a kávéját, az ebédszünetet kitölti. Enyhe nosztalgiahullám csapja meg: igen, valami dereng, évmilliókkal ezelőtt is így ment ez, kényelmesen, nyugodtan, ugrálás nélkül, egy ültő helyben evés. Ez végre alakul...Ez végre működni fog...Van remény! ...Hú...De fura volt ez a csirke. Basszus, ez mindjárt kijön...Fú, de rosszul vagyok..Várjunk... Egy hete késik...Úristen, basszus, terhes vagyok!
És mi, anyák, annyira elborult agyú lények vagyunk, hogy önfeledt örömmel lelkesedünk, azért mert újabb két évig koplalhatunk. Izgatottság csillog a szemünkben, és alig várjuk, hogy mindez újra megtörténjen velünk. De legalább most már rutinnal.
