Nem, nem az.

 Az első ilyen, és hasonló "mikor kezditek a bili-projektet?" (mert erre rá kell húzni egy full projektet baszki) kérdéseket már nyár elején megkaptam. Akkor még nem foglalkoztam ezzel, amúgy is idegen kezdett lenni az efféle basztatás, magas volt az ingerküszöböm, mert legutoljára a mikor ül-áll-jár résznél csúcsosodott ki az egész, utána kb. 1 évig béke volt.

Most nyáron jött ez a bilis mutatvány, emellé becsatlakozott a "beszél-e már?" kötelező beszélgetéskezdeményező kérdés párhuzamosan, engem meg idővel már kurvára kezdett zavarni, hogy mit baszogatnak ezek. Az első kérdezőknek még kedvesen válaszolgatsz és bele is mész a témába, de a 42ezrediknek már tényleg a kurvaannyát. Igen, beszél, csak nem értjük. Az elején még érthetetlen tünde nyelven tolta, most már Matisz nagypapásodik a gyerek nyelvezete (madotati patoda és társai), de mindkét témát, amíg nem kérdezte senki, kb. pont leszartam. Majd fog, mit feszkózzak. Gyerek értelmes, kiegyensúlyozott, nem tűnik Forrest Gumpnak, sőt kifejezetten ravasz és leleményes, különösen, ha kajáról van szó vagy rosszalkodásról. Jövőre kezdi az óvodát, bő egy évünk van a szobatisztaságra. A beszéd meg majd kialakul, ha végre rájön, hogy sokkal jobban megértjük a hisztik helyett. Egész egyszerűen a gyerek kurva lusta. De mivel mindkettőnk oldaláról sanszosan örökölhette a lusta gént (a hülye gént fixen az apjától, erre akkor jöttem rá, amikor állig lehúzott sapkával a fején rohangált a lakásban....és a gyerek is), nem hibáztatom, egy olyan családban, ahol direkt a laptopomra van baszva a vasalandó kupac, hogy zavarjon és nekikezdjek, 2 hét alatt csak annyi történt, hogy arrébb lett a billentyűzetről hajtogatva, hogy tudjak gépelni, de a könyökömet még mindig nyomja az egyik ing gombja. Szóval szartunk bele.

És ha már lustaság és szobatisztaság: nem csak a gyerekek kényelmesednek el a pelenkával (mert állítólag a régi textilpelusban nem volt ám akkora buli órákig pácolódni, az újban bezzeg tökkirály- mondják ezt olyanok, akik soha nem tesztelték a saját bőrükön, na mindegy). Mi, szülők is elkényelmesedünk. Mennyivel egyszerűbb párszor szívni 10 perceket naponta, mint folyamatosan felmosóronggyal kergetni a gyereket azt kiabálva mögötte, hogy "Gergőőőkellpisilneeeed?" meg hogy "ottabiliiii". Amúgy sem akartam nyáron ilyennel szivatni az egész családot (mert itt ilyenkor mindenki szív), mert programok, jövés-menés, más-más vigyáz rá, nyaralás, akármi, ha még el is kezdenénk jól haladni pár nap alatt, azonnal írná felül egy hosszú vidéki hétvége az egészet, és kezdhetnénk elölről.

Szerintem tavaszig nem kezdtem volna bele az egészbe, ha nem hallom a bölcsiből, hogy a gyerek érdeklődik a bili után (fura az ízlése, ezen majd még dolgozunk), és nem kezdeményezte volna a gondozónő, hogy délutánonként levenné róla a pelust. Én meg úgy voltam vele, hogy oké, csinálja, nem kavarunk be, toljuk itthon akkor párhuzamosan, ne zavarjuk össze a gyereket.

Szóval "bili projekt" ON. Kurvára nem olvastam el semmi szakirodalmat. Ki se gugliztam, nem is kérdeztem senkitől semmit. A kutyánál 10 éve sikerült, ez is menni fog. Jó, hát nem terítünk ki újságpapírt és nem nyomjuk az orrát a pisibe, de a magunk hülye módján egyszer már kerültünk hasonló helyzetbe, és meg is oldottuk. Már karácsonyra kaptunk egy bilit. Igen, mi praktikus ajándékokat kapunk, 10 éve vasalót kaptam a szülinapomra, szóval nem megakadni ezen, mert már én sem teszem. Szóval eszköz már volt. 2. lépés: pelus le. 3. lépés: várunk. 4. lépés: pisil. Persze nyilván nem egyből a bilibe, akármennyire szájbarágósan és szótagolva elmagyaráztuk neki (párom javasolta, hogy szemléltessem is és pisiljek bele- mondom én, ott van az a hülye gén...), de nem is a szoba közepére, vagy ahol egyből látod, hanem sarokba, lehetőleg bútorra, vagy úgy, hogy aláfolyjon. Ezvan, semmibajgerianyafeltakarítja. Mondja ezt az apja. Újra szótagolva és mutogatva leactivityzzük a gyereknek. Tökmindegy, 3 óra múlva, amikor újra kell neki, úgyis elfelejti. És tényleg. A 2. napon már masszív kurvaanyázások közepette nyúlsz a felmosóért. A harmadikon újra röhögsz, nem adod fel, mert végül is miért adnád, mindig meggyőzöd magad arról, hogy ez csak apróbb bosszúság. Mi ez az elválasztáshoz vagy a külön ágyban alváshoz képest. És tényleg az, nem kell feszkózni és nem kell erőltetni izomból meg odaszigszalagozni a gyereket. Ugyanis következő alkalommal fürdés előtt meginterjúztattuk, rátettük a bilire és wáááóó, siker. Természetesen akkora bulit csaptunk és úgy körbeugráltuk, hogy legközelebb akár mehetünk is roadshowzni a rögtönzött vonatozásunkkal a falunapokra. Gyerek örül, anya büszke, apa meg valamit hümmögve hátrafordult az online szerepjáték elől, az élet szép. Aztán 2 napig elfelejtette az egészet, jött újra a felmosórongy. Következő nap magától rohant és ült rá a bilibe, szintén pisi, szintén siker. Persze jobban örültem volna, ha előtte letolja a nadrágját... Nem baj, lesz még ilyen, most olyan 50-50%-nál tartunk, de még nincs 10 napja, hogy belekezdtünk. Vagy összejön, vagy nem. Persze apró trükköket bevetek, állandóan teáztatom, mert a napi egy siker nekem tökéletes, egy legyen, a többi mehet már pelusba is fürdés után, rögzüljön a gyerekben a dolog, ez a lényeg. Aztán majd jöhet a következő lépés. Meg a következő. Asszem, rendben leszünk jövő szeptemberig. Ha meg nem, akkor meg leszarom. És a gyerek is. Max nem a bilibe.