Na nincs para, nyugi, gyerek él, egyben van, úgyse írnék cikket, ha akkora nagy gáz lenne, de szokás szerint felbaszták az agyam, annyira, hogy ha ott nem is pofáztam vissza (mert a gyerek a tét, akkor meg kussolok), itt van az én kis házibarkács véleményem az ott dolgozókról.

Igazából kb. már egy hónapja tervezem megírni ezt a cikket - ha nem régebb óta - mert már majdnem el is felejtettük, milyen az élet babakocsival, fekete öves gyalogosok vagyunk, de azért még mindig határtalan boldogság van, amiért száműztük az életünkből ezt a szart.