Mennyiszer hallom ezt, de megfejteni nem tudom. Szerintem gyerekkel mindent lehet, csak egy kicsit jobban kell akarni. Persze nem arra gondolok, hogy lelkesebben kell rászokni a heroinra, de az előző életet nem kell 100%-ban hátrahagyni.

Mindenkinél máshol vannak a határok. Van, aki azt nem tudja elképzelni, hogy egy majdnem 1 éves babát 5 napra a nagyszülőkre bízzanak, hogy külföldre mehessenek a szülők fesztiválozni, pedig én pont ezt tervezem be idénre. Most van rá pénz, most van rá lehetőség, nem szeretném, ha 20 év múlva valamelyik kis 16 éves elmormogná a pihe bajuszkája alatt, hogy „mégis mit keres a koncerten a takesz néni?”, csak azért, mert addigra már otthon merem hagyni a 21 éves fiamat egyedül. Persze már most idegeskedek, hogy hogyan lesz ez kivitelezve, és szükség esetén le is fújom, de semmiképp sem teszem be a lehetetlen álmok fiókjába.

Nekem az volt hajmeresztő, amikor azt hallottam, hogy valaki hordozókendővel megy kirándulni, mászik fel sziklákra, meg kidőlt fákra, gázol át a patakban, és nem tudtam elképzelni egy szoptatás vagy pelenkacsere kivitelezését. Nyilván megoldották. Barátnőmék két kisgyerekkel (2 éves, 5 hónapos) síelni mentek, azt se tudtam először elképzelni, hogyan lesz. De ők is megoldották.

Nyilván nehezebb és bonyolultabb, több szervezést igényel, a csomagtartóban már nem az asszony cucca a legtöbb, mert a fél háztartást vinni kell az ölelős mackótól kezdve a vízforralóig, de kivitelezhető. Aztán idővel rájön az ember, hogy a fele kacat hülyeség, hogy 2 napra nem kell a gyerek egész nyári kollekciója (meg a téli, mert lehet, hogy hideg lesz!), nem hal bele a gyerek, ha egy nap nem fürdik, bármelyik boltban lehet kapni bébiételt meg pelenkát, és 4 db cumit vinni már túlmegy a felkészültség határán.

Ha meg másra bízod, kikészítesz mindent előre, hogy megtalálja a csősz, még azt a játékot is előásod, amit a gyereked az első pillanatban kukázott ki, minden gyógyszerre ráírod nagy betűkkel, hogy mire van, és 5 post it-ot ragasztasz fel különböző helyekre a gyerekorvos és az ügyelet számával. Ha csörög a telefon, az a baj, ha nem, akkor meg az. Végre kifújsz, lazítasz, elkezded jól érezni magad, aztán arra ébredsz, hogy hirtelen vége van, és már otthon is vagy.

Nehezebb, igen, sokkal, pláne ha valami közbe jön, de én megőrülnék évekig a négy fal között. Mert még így is kellemesebb a medence partján sírni, mint a konyhában.