Mindenkinek vannak halálos ellenségei. Batmannek ott van Joker, Supermannek Lex Luthor, Pókembernek Dr. Octopus, nekem meg az utazóágy. Ezt a rohadékot kb. ősszel fogadtam be az otthonomba, mit sem sejtve, és fél évig kivárt, csendben a pincében dörzsölgette alumíniumlábait, várva az alkalmat, hogy aztán jól megszopasson.
Persze, vegyük meg, jól jön az majd, úgyis kell, mi van, ha máshol alszunk, legyen hely a gyereknek, praktikus, összecsukható, tökre adja magát. Nehogy már használtat! Zsír új legyen, gyereknekcsakalegjobbat. Mondanom sem kell, baromira nem volt rá szükség, hónapokig porosodott a pincében.
Aztán a BKK a 2. helyre került a halállistámon, mert pont a mi ablakunk alá terelték egész Észak-Pest buszforgalmát sínfelújítás miatt, és a két kisszobából csodálatosan hallani, ahogy percenként jön egy busz, fékez a tőlünk 2 méterre lévő fekvőrendőr előtt, majd jó kövér gázfröccsel meglódul. Gyerek nem tud aludni, csak fél órákat, nem lesz ez így jó, valami megoldás kell. AZ UTAZÓÁGY! Hát kirakjuk a nappaliba, mekkora fasza ötlet, majd alszik ott délután, problem solved.
Valamiért úgy gondoltuk, hogy az este 11 óra a legideálisabb időpont az összerakásához. Legalábbis én akkor nyögtem ki frissen lakkozott körmökkel, hogy „Drágám, lécci!”. Szegény próbálkozott is vagy 10-15 percen át, semmi eredmény, összecsuklik, nem kattan be (a kiságy, a páromon már látszódtak a megőrülés jelei) az se segített, hogy a körmöm fújdogálása közben mondogattam neki, hogy mit hogyan csináljon. Aztán már szartam a kezemre, majd megcsinálom máskor, legyen meg ez a kurva ágy, hát elkezdtem én is rángatni, meg húzgálni, meg valami láthatatlan, csak kitapintható kart nyomkodni (mert erre a szemétre rá van varrva az anyag, nem látod igazából, hogy mit csinálsz). A használati utasítás rajzos, hogy még az írástudatlan hülyék is meg tudják oldani. Vakargatjuk a fejünket, hogy a tökömbe oldjuk ezt meg, Béláim? Gyerek közben halál lazán elvan, csapkodja az oldalra fordított utazóágyat, belemászik, feláll mellette, építőkockákat pakol a tetejére.
Mi csak egyre feszültebbek leszünk, a bútorok 80%-a ikeás, én magam raktam össze őket, falat fúrok, csavarozok, kalapálok, nem hiszem el, hogy ez a kurva ágy kifog rajtam. Hát láttuk, hogy kell összerakni, legalább 2 ismerős az orrunk előtt csinálta meg és nem volt 2 perc. Két oldalról elkezdjük rázni, minden mindegy alapon, na meg, hogy kicsit kieresszük a gőzt. Hopp! Kattant a két rövidebb oldal. Fasza! Várjál, hogyan csináltuk? Mit csináltunk? Mit csináltál??? Nem tudjuk megfejteni, hogy történt. Mindegy, már csak a másik fele van, pite ez, megoldjuk. Rángatjuk, semmi. Hirtelen rántás, semmi, jó, akkor lassan. Semmi. Én már azon filózom, van-e utazóágy-szerelő, és kijön-e éjfélkor házhoz. Párom kb 2 litert kiizzadt magából. Gyerek dobálja a játékokat meg a távirányítókat az ágyba.
Najó, vágjuk fel, mert így nem látunk semmit, nézzük meg a varrás alatt. Ne vágjuk fel, mert garanciás. De, mert a faszom tele van. Oké, de te csinálod. Hol egy olló? Na, helyzet? Hát, ha nem a gyerek körömvágóját adtad volna ide, tán még gyorsabban is menne. Felvágjuk. Nem lettünk okosabbak, de legalább van egy garancia nélküli „esztétikai hibás” utazóágyunk. Rángatjuk, semmi. Húzzuk-vonjuk, semmi. Már az én pulzusom is az egekben, párom szeme tikkel, feje vörösödik, nem hiszem el, hogy ez ennyire mocsok nehéz. Mondanám, hogy repkedtek a bazdmegek, de az semmi nem volt ahhoz képest, amiket mondtunk annak a rohadéknak. Aztán egymásnak. Mert szarul csinálod, nem úgy kell, vigyázz, majd én. Bezzeg a Hufnágel Pisti össze tudná rakni. Akkormennyélhozzábazdmeg! Nézd meg, itt írja, figyeljél már arra, amit mondok, DENEMÉRTED??? NE ÚGY MÁR MERT SZÉTBASZOD AZ EGÉSZET! Az utolsó gondolatom az volt, hogy fogom ezt a szart, kiviszem egy mezőre és baseballütővel szétverem, mint a Hivatali patkányokban, aztán még le is köpöm. Oké, adjuk fel, szedjük szét. Nem tudjuk szétszedni, olyan jól összeraktuk a két rövidebb oldalt. 10 perc nemhiszemelmocskosszemétrohadjálmeg és társai. Végre szétszedtük. Fél 1 van. A lelkünk romokban, némán csináljuk az alvás előtti rutint, altatás, pakolás, stb. bambán, ziláltan nézünk magunk elé, közben még mindig azon a kurva ágyon kattogunk. Párom tegnap óta nem szól hozzám.
