Ma van az első nap, amikor csak leadom a gyereket és délután megyek érte. Az apja is elkísért minket, mert itthon van tanulmányi szabin. Persze az elején sírás, húzzunk gyorsan, ne hergeljük. Hazaértünk, végig néztünk az üres lakáson, és elmerengtünk, mikor volt utoljára olyan, hogy kettesben vagyunk otthon. Ránéztem, megjelent a vad tűz a tekintetében, halvány csibész mosoly a szája sarkában, csakúgy, mint az enyémben, tudtuk, egyre gondolunk, végre itt a lehetőség, hogy megcsináljuk, és a lakás minden helységében....aludjunk.

De viccet félre téve, ezt a részét vártam a dolognak igazán, végre utolérem magam, felavathatom a tésztanyújtót, amit karácsonyra kaptam, megvarrhatom azt a párszáz dolgot, amit útközben kitaláltam, folytathatjuk az "apa játszószobája" projektet (van egy szuterénünk a lakás alatt, amit a párom lestoppolt magának, biliárdasztal, darts, kinekt, egyéb nagyfiús helység a "buliknak"), meg a többi ilyen apró dolog, amikre már hónapok óta gyúrtam, hogy "namajdhajönabölcsi". Persze akármit csinálok, a konyhából percenként nézek be a nappaliba, mert "gyanús a csend". Aztán rájövök, hogy hülye vagyok, nincs is itthon a gyerek.

Kis pihi, párom tanul, én csetelek, mi a helyzet, dejóitthonkettesben. Mindenkit megronthatott az internet, mert minden ismerős azzal jön, hogy mikor szexelünk már, meg használjuk ezt ki (mintha nekünk nem jutott volna eszünkbe, vagy mintha 20 hónapja csak egymás mellett feküdnénk). Apróbb célzások, kacsintós szmálji, stb. Kezd frusztrálni a dolog, nem mintha prűd lennék, de már lassan elkezdenek pózokat ajánlgatni, fertő ez én mondom. Én meg amilyen dafke hülye vagyok, közlöm majd a férjemmel, hogy nem lesz szex, mert mindenki azt akarja, nekem meg ne mondja meg senki. Különben is, gyerek lehet belőle, ha még nem tudnátok.

Na, spuri a kölyökért, már hiányzik, tiszta téboly, itt vergődtem, hogy nincs semmi szabadidőm, most meg az a baj, hogy leadom és egész nap várom, hogy végre láthassam. Megérkezek, gyerek fekszik az ágyban, de nem alszik. Na, ilyet se láttam még, na, de észrevettek, hozzák is. Mai nap gyors ledarálása 2 perc alatt, miközben a gyerekkel örülünk egymásnak, jó annak, akinek osztott a figyelme, engem kurvára zavart, de ez van, majd szokom. Minden rendben, volt evés, nagyonminimál alvás (de volt, ez a lényeg, legalább hamarabb le tudom este tenni), játék ezerrel, kis csibészkedés, Barika is kapott a paradicsomszószból, szóval most épp mosásban van a csokis lábú vízilóval (soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen mondatot valaha leírok). Persze be kell pótolni mindent, lóg rajtam ezerrel, rángat, beleeszik a kajámba, csak velem lehet játszani, szóval sztár vagyok itthon. De most először legalább nem vagyok fáradt hozzá.