A legnépszerűbb szó a gyerekeseknél. Lehet az egy darab műanyag kanál is, ha rá van írva, hogy fejlesztő, viszik, mint a cukrot, mert ettől okosabb lesz a gyerek. Az, hogy ki milyen játékot vesz, az egy dolog, a gyerek úgyis a címkével fog bíbelődni, később meg a műanyag flakon lesz a legnagyobb buli a világon.

Nekünk is van egy csomó sípoló, kattogó, színes-mókás szarunk, a gyerek mégis a műanyag flakonnal van el a legjobban. De kell nekünk durván, szakcikkek alapján fejleszteni a gyereket?

Kezembe akadt egy könyv, amit kaptunk: „Ölbeli mondókák, versikék”. Belenéztem, és 20 mp alatt eldöntöttem, hogy nekem ehhez nincs agyam. És nem is lesz. Persze én Újpest indulókkal, régi Tankcsapda nótákkal (A Négy c. számuk pl szerintem tök jó, átértelmezve a szöveget nagyon üt, és nincs benne káromkodás sem) altatok, és a gyerek kedvence, amire mindig bealszik, az Ignite-tól a Falu c. szám- persze akusztikus verzióban. Szóval nyilván nem én vagyok a célközönsége az ilyen könyveknek. Néha ráveszem magam, hogy csipcsipcsókázzak, de nagyon utálom. Mindig azt mondogatom magamnak, hogy majd a bölcsiben, majd az oviban megtanulja ezeket. Tudom, hogy kellene ilyen ritmusos, dallamos, egyszerű dolgokat is tanítgatnom neki, de annyira bárgyú az egész, hogy nem megy.

Eddig mondjuk nem látom azt, hogy bármi féle hiányérzete lenne. Dumálunk egymással, dobálom, pörgetem, birkózunk. Nekünk ez a játék. Meg állandóan kergetem. Mondjuk ez csak neki. Próbáltam az „együtt olvasást”, mert ezer helyről hallottam, hogy alvás előtt az milyen király. Eredmény: kitépi a kezemből és elkezdi rágcsálni. Mert ő pont leszarja, hogy a kisvakond a képen az plüss anyagból van, bezzeg a többi körülötte kemény karton.  Sokszor játszik egyedül, felfedez, megkóstol mindent, én meg figyelem. Kéne több? Ha igen, van valami olyan fejlesztő játék, amivel együtt játszhatunk, és nem kap tőle agyfaszt az ember?