Ez nem a rendszeres okosító lesz, amit minden alkalommal valaki megír, ahányszor 30 fok fölé megy a hőmérséklet, kering pár napot a neten, amíg 2 hét múlva újra kurva meleg lesz, és újra elő nem húzzák, amúgy is alapnak tartom, hogy gyereket nem zárunk be kocsiba és nem tesszük nyáron tűző napra. Ezek saját tapasztalatok és durva anyázások lesznek, avagy mi hogy éljük meg a nyarat.
Ha nem akarsz tovább olvasni, itt a konklúzió röviden: Csecsemővel és kisgyerekkel a kánikula szopás.
A nyár már terhesen kurva nagy szívás lehet, én rohadtul nem akartam nyáron terhes lenni, hál' istennek ki is kerültem, de akkor még nem tudtam, hogy újszülöttel még ennél is durvább. Május legmelegebb hetében szültem, hálóingbe izzadva néztem, hogy erre a csecsemőre mi a fasznak adjak bodyt meg még rá egy rugdalózót, mikor a papucs ráolvadt a lábamra. Persze nekik más a hőháztartásuk, stb. stb., nem fogok szakmázni, elfogadtam, hogy ezt így kell és kész.
Aztán otthon az elején rutin nélkül ment a csiki-csuki, hogy 25 fokban még kell a rugdalózó, de 28 fokban már nem, folyamatosan figyeltem a hőmérőt, kétségbeestem minden éjszaka, hogy megfázik hajnalban vagy túlöltöztetem és megüti a guta. Aztán ahogy nőtt, úgy lett könnyebb, nyár közepén már nem féltem egy szál pelusban kitenni a szőnyegre, naponta 2-3x fürdettük, nedves törlőkendővel körbeküldtük többször, jöttek a végeláthatatlan szoptatások, mert szomjas is, és ezekkel a dolgokkal megpróbáltuk túlélni. Hál' istennek a klíma bedöglött, nagy lett volna a csábítás a 35 fokos panelban, hogy bekapcsoljam, viszont beszereztünk ventilátorokat, azokkal egész jól kihúztuk. És ez még viszonylag könnyű volt tavaly, mert tavaly kb. 1 max. 2 hét volt a nyár.
Idén viszont már a 3. kánikula hullám közepén vagyunk, így július közepe-végén, és én, aki eddig a nyár gyermeke voltam és imádtam, egy 1 éves mellett már kezd kurvára elegem lenni belőle.
Persze legalább lecseréltük a panelt téglára, de a második 30+-os hét után az is simán fel tud melegedni. Az első nyári héten még buli volt felfújni a gyerekmedencét, kibaszni a teraszra, beletenni, mosolyogva nézni, ahogy pacsál, aztán napozni mellette. Jó, low budget strand, de legalább csak egy gyerek hugyozik a medencébe. Ez megy mondjuk egy hétig. Aztán elkezd kurva unalmassá válni. Neked is, a gyereknek is. Már kimászik, már felborítja, már dobálózik, te meg anyázol és rohangálsz, meg „nem szabad”-ozol végig. Strandra nem mész ki egyedül még alig járó gyerekkel, mert az még nagyobb szopás, elég csak arra gondolni, hogy hogyan pisilsz babakocsistul, máris elveted az ötletet. Hétvégén, amikor meg apa is ráér, azért nem mész, mert kurva sokan vannak, letapossák a vízben, nem lesz árnyékos hely, nem tud aludni a zajtól, megfullad, beteg lesz stb. A nyaralás lutri, de azért próbálkozol a hétvégékkel, mikor hogy sikerül, de ez még mindig csak pár nap a 3 hónapból. Aztán feladod.
Hihetetlen, össze nem illő hozzávalókból meg maradékokból rittyentesz ebédet, mert az hót’ ziher, hogy 40 fokban nem mész ki gyerekkel vásárolni. Nálunk a kialakult napirend is betesz, éjfélig lelőhetetlen a gyerek, de legalább 9 előtt nem kel fel. Szóval, ha 9-kor kel, akkor 10-ig jön a reggeli rutin, peluscsere, kaja, stb., miután felöltöztetném, és kivinném, már kb. fél 11 van, és rohadt meleg. Este meg olyan 8 után lehetne lelkiismeretesen utcára vinni, nincs az a piacos néni, aki megvár engem fél kiló sárgarépáért. Marad a Tesco-s rendelés (amit én amúgy is szeretek, mert egy lusta dög vagyok), ami jó esetben mindent kihoz. Levegőztetések szintén eltűnnek, mert mégis mikor tudja az ember ezt megoldani, hát 8 után már késő van, fürdetés, vacsi, esti rutin.
Étvágy nincs, szomj van, a gyerek egy szál pelusban tudja le a napot, de legalább még így is izzad, és ráragad minden kis apró szösz-morzsa-szőr, amit akarsz. A nedves törlőkendő ilyenkor semmit se ér, csak tologatod a koszt, nem szeded össze. 40 fokban még a szar is melegebb, a szaga is jobban terjed a ventilátornak köszönhetően, a gyerek is hülyébb, nyűgösebb, te türelmetlenebb vagy, az addig kőkemény popsikrém forró lávaként ömlik a tenyeredbe, 15 perc kurvaanyázás után sikerül bepelenkázni.
A 3 hete felfújt medence kókadozik, „majd holnap felfújom”, persze abból sem lesz semmi, marad a kád. Beülünk ketten, mert már társaság kell, meg mert nekem is rohadt melegem van. Ezt eljátsszuk napi kétszer. Az a 42000 játék, amije van, egész napokra unalmas, ingerszegény a környezet, folyton újítani kell valamit. 2 hét után már naponta ötször nézem meg az időjárást, hogy mikor jön már a hidegfront, mert tény, hogy aznap hülye lesz, de legalább vége ennek a rémálomnak, inkább esőben sétáljunk, mint az olvadt aszfalton.
Még 3 nap. Felforrt aggyal, vinnyogva számolok vissza.
