A mai nap botrány volt. És nem túlzok. Ha bármikor megfordult volna a fejemben, hogy nevelőnő leszek vagy 7 gyereket vállalok, akkor most mondom, nem tudok elég részeg lenni egy ilyen ötlethez.
Gyerekkel nem volt gond, valamit reggelizett, de nem sokat, még mindig új szaga van a dolognak, még mindig sok az inger. Reggeli után viszont jött az armageddon és kb 8-tól fél1-ig hallgattam, ahogy folyamatosan üvölt 3 gyerek egyszerre. Néha másik 2 is kedvet kapott és becsatlakozott, szóval szépen szétment a fejem. Tök jó, végre újítottunk volna a napon és csak a sarokban ültem volna, a nevelőnő meg kicsit jobban foglalkozhatott volna a gyerekkel, erre ezek a kis buzik elbaszták. Jó, persze, tök aranyos mind, amikor nem folyik a takony a ruhájukon és nem sárkányokként ordítva üvöltenek, vannak is kis kedvencek, nincs kifejezetten számomra taszító gyerek, de a legcukibb csillagszemű királylányt is szívem szerint szájba vágtam volna, amiért 3 órán át egyhuzamban üvöltött. Aztán elkezdtek rámcsimpaszkodni meg ölelgetni a taknyos-nyálas-könnyes arcukkal. Ezt még saját gyereknél elviselem, mert el kell viselnem, de a többinél azért már fúj. Orrból lógó zöld takonnyal vörös fejjel jön oda hozzám. Mindegy, erőt vettem magamon és nem löktem egyből arrébb őket, hogy hozzám se érjenek, de azért nem ez volt életem fénypontja. A nevelőnők kurvára nem billentek ki, tök egyenletesen tolták végig, néha egyik-másik kiment, vissza, szerintem akkor szippantották fel a csík kokaint, ami ehhez a melóhoz kell. A másik a puska. Szerintem.
Alig vártam, hogy végre kimenjünk az udvarra, ott szétmegy a hang, plusz beöltöztetve nem tudnak úgy üvölteni. Gyerek elvolt, bénázott, ahogy kell, esett-kelt, de még mindig megszeppent, ha hozzászólt valamelyik gondozónő. Az udvaron ráadásul kint van vagy 8 belőlük, extra zavar. A kis köcsög megint fellökte Gergőt, én komolyan élve elásom az udvaron a kisvonat alá, ha még egyszer ez előfordul. Gyerek szerzett még egy első számú ellenséget egy kislány személyében, aki nem hagyta, hogy játsszon a hintapadlizsánnal. Ez pontosan az, amit leírtam, nem valami zavaros trip, egy padlizsán alakú hintalóról beszélünk. A kislány közölte, hogy az az övé, gyerek pislogott, nem értette, aztán arrébb ment, kislány ezalatt gyilkos pillantásokat lövellt rá. Kiskurva. (Ugyanez a "kiskurva" teliszájjal vigyorogva integetett nekem, ahányszor meglátott, tündérszép gyönyörű gyerek amúgy).
Innentől kb. ugyanaz volt, mint tegnap, azt leszámítva, hogy a kölyök most nem ült a seggén, mint előtte, mert én már nem az asztalánál voltam, szóval oda-odajött hozzám szétkenve a padlón a tökfőzeléket, ami a pólójáról pergett le. Szóval holnap már nem leszek bent etetésnél, mert elvonom a figyelmet. Ennyi kb., még mindig fáj a fejem, nagyon nem bírom én a gyereksírást, többet is írtam volna a napról, mert még voltak gondolatok, de kiégett az agyam. Holnap talán könnyebb lesz.
