Úgy kezdem írni ezt a cikket, hogy narancs riasztás van, és mindjárt itt a vihar, imádom az iróniát, gyorsan felkapok egy napszemüveget és békalábbal végiggrasszálok a nappalin.
Na, szóval a tavalyi nyár lehet, hogy időjárásilag fasza volt, mégsem jutottunk el a kiskapitány felfújható medence teraszra kibaszásán túl komolyabb strandolási területekre, volt még ezen kívül 2 potya medencézésünk, de gyerekkel nem erőltettük az emberek közé merészkedést vizes terepen. Ennek egészen egyszerű oka volt. Togyogóssal strandra menni szerintem a lexikon szerinti önszopatás mintapéldája, senki nem érzi magát jól, dögleni nem tudsz, vízben úszni vagy csak úgy lenni nem tudsz, csak a tarkód ég le, mert a gyerek minden lépését követed, persze hogy, alig tud járni, ráadásul közelebb van a földhöz és sokkal hamarabb találja meg a szépen csillogó, de legalább annál életveszélyesebb tárgyakat, mint a törött sörösüveg darabot, vagy a szétolvadt, és egy egész hangyakolónia által betámadott jégkrémes pálcikát.
Most, hogy a gyerek már egy évvel idősebb, és valamiért hisszük azt, hogy bölcsebb is, nekiugrottunk. Imád csúszdázni, mi is, egyértelmű, hogy valami aquapark. Na, azért az, hogy mi hogyan és mennyit csúszdáztunk, az egy másik kérdés. Igazi lúzer napunk volt. Azzal nyitottunk, hogy nem is biztos, hogy strandidő van. 2 óra múlva azért meg mégis. Jó, elindultunk. Valahol a Kerepesi úton bekérdezett egy ilyet a párom, hogy ugye elpakoltam-e az ő úszónadrágját. Van pofája ilyet feltételezni rólam, hogy nem, mit képzel. Hát, azt, hogy igaza van, nem találtam sehol, otthon pihen a kurva asztalon. Az úszópelenka mellett. Fasza. Sodrós balos valami bevásárlóközpont-féle mellett. De legalább minden volt, megvettem, amit kellett, páromról leesik az XL-es nadrág, faszt kellett neki fogyóznia, most bele is férne, nem baj, majd valahogy összebarkácsoljuk. Na, irány Mogyoród, most már semmi nem állhat az utunkba. Csak a Forma-1 időmérő. Akúrvaannyát. Hogy kinek, azt nem tudom, mindegy, végigcammogjuk. Azt már nem is részletezem, hogy úgy sikerült eltévedni egy ilyen faluban (vagy város?), hogy rendszeresen vágunk át rajta, és a ringen is voltunk már kint párszor. Persze valahol ezt is a gyereknek köszönhetjük, olyan hisztit nyomott le az indulásnál (és az autóban is hébe-hóba), hogy komolyan gondolkoztam azon, hogy otthon hagyom a picsába. Mondjuk akkor egész jól szórakoztunk volna. De nem, így is jó volt, de nem akarok spoilerezni.
Megérkezünk, hurrá. Szikrázó napsütés, ég a tarkónk, facsarjuk a ruhánkat, a szivacspapucsok szépen beleolvadnak a viacolor kövezésbe. Strandidő van, bébi, én megmondtam! Végre bent vagyunk, gyerek figyelmét elvonjuk a helikopterekkel, amíg elkészülünk meg váltva mosdó járatozunk. Na, akkor itt a nagy pillanat, gyereGeriszivem, meglátod, mi az élet, mert ez nagykirályság lesz, csak figyelj. Gyerek bordáig vájja a körmeit a bőrömbe, úgy csimpaszkodik, ő nemésnem. Fasza lesz ez így, sebaj, tavaly az állatkertben azért basztunk ki többezreket, hogy a tűzcsapot nézegessük, mit nekünk 12ezer egy pisiért, élni tudni kell. És mit tesz ilyenkor a barom szülő? (=mi). Erőlteti. Meg mantráz. Mantrázni nagyon tud, csak néha elfelejti, kinek. "jóleszezhiddeldejópancsipancsinééézdottacsúszdadejóóóó". A végén egyre türelmetlenebbül áll hozzá, majd végre félóra baszakodás után előkerül az önző én és az ösztönök. Nemérdekelmegyekcsúszdáznifogdaddig. Gyereknek tetszik az érkezés, tapsi meg minden, oké, nézzünk olyan csúszdát, amire együtt tudunk felmenni. "Kis kaland" csúszda, jólvan, ettől nem lesz bajunk. Mondjuk, vagányabb, mint hittem, de a gyerek is, de már megint spoilerezek. Szóval csak az elején volt kicsi rinya, de az is inkább a víz hőmérséklete miatt, a gyerek nem szokott hozzá a 25-26 fokos vízhez. Persze 2mp-e se csúszunk, már telivigyor, kacagás, csobbanós érkezés, anya szive kihagy egyet, most utálja meg az egészet, mert lemerült a víz alá, én meg majdnem megöltem, mert fél másodpercig nem kapott levegőt. Hát, lófaszt, mutogat, hogy újra. Jó kis kardio ez, 12 kilóval felrohangálni a lépcsőn, csúszda végén kiemelni, vízben kivonszolni, a második kör után már hulla voltam. Persze ez a gyereket hidegen hagyta, újraújraújra. Már azért vártam a csúszda részt, hogy pihenhessek, addig a 15 másodpercig legalább ülök a seggemen. Na, nem lesz ez így jó, oldjuk meg. Gyerekmedencébe vissza, csússzon egyedül. Faszán megyeget az egyedül csúszás, végre eszünkbe jut 1-2 fotót is ellőni, mert a gyereknek olyan feje van, mint egy bekokainozott óvónőnek, és ezt a képet mutogatni kell majd a kis jövendőbeli Mrs. Gergőnek.
2 perc múlva elkezd cseperegni az eső. Strandidő, mi? Álófaszez, kis zivatar, pikkpakk vége. 1,5 óra. Eddig tartott az első esőhullám, és én minden esőcseppet éreztem a tarkómon. Mivel a gyerek végre feloldódott és a 42ezredik csúszást is ugyanolyan telivigyorral tolta le, mint az elsőt, és kint 22 fok volt, a medencében meg 30, maradtam, őriztem. Szarrá fagytam (gyerekmedencébe felnőtt nem ülhet, nem csúszdázhat, az úszómesterek meg kifejezetten fasiszták voltak ebben a kérdésben is, minden szarért sípoltak), locsoltam magamat, a gyereket, és folyamatosan néztem a kurva felhőket, hogy takarodjanak már a picsába, még le kell csúszdáznunk a 12.000 Ft-ot, és kb 2.000-nél járunk. Persze a gyerek nagyon jófej volt, már-már gépszerűen tolta, néha jött-ment, imádta az egészet, pont leszarta az esőt. Hát, leszartam én is. Végül is a strandon vizes lesz az ember. Az eső csak nem akart elállni, sőt, dörgés-villámlással be is keményített, ez volt a pont, amikor úgy döntöttem, lelépünk, jobban parázok én a villámoktól, mint a saját kutyám, ha nem lenne ez a kevés méltóságom, amim van, az ágy alatt kuksolnék mellette ilyen időben.
Ahogy bekanyarodtunk az utcánkba, kisütött a nap. Fuck. 3 órát voltunk kint, micsoda pazarlás, micsoda hülyeség, itt szívtunk minden szarral, alig csúszdáztunk, alig használtuk ki...Ja, baszki, de. Hát a gyerek végignyomta. Hát a gyerek kurvára élvezte. Hát a gyereknek semmilyen hiányérzete nincs, élete egyik legjobb napját hoztuk össze. 12ezerért? Kinemszarjale. Élveztük? Élveztük. Máskor ketten megyünk, nyilván, hogy ne csak a kis kaland csúszda legyen a mi legnagyobb kalandunk, de teljesen megérte. Persze legközelebb nézünk időjárás jelentést.
