Kettő dologból tudom, hogy ma anyák napja van. Az egyik az, hogy a facebook rám szólt, a másik pedig, hogy a párom kéztördelve elém állt, hogy bocsi, nem lesz égetett pirítós meg összenyomkodott paradicsomos ágyban reggeli, mert hogy őőő izééé elfelejtette. Mázlija van, mostanában jófej, én kevésbé frusztrált, szóval nem locsoltam le egy kanna benzinnel és gyújtottam meg. Amúgy sem problémázok az anyák napjával, afféle nőnapként kezelem, rácsodálkozok, hogy kapok valami virágot, de nem úgy élem meg, hogy ez a nap most rólam szól. Persze előtte azért egy hónappal 1-1 cipőt megmutatok a páromnak, hogy anyák napjára ezt úúúgy szeretném, messze még a szülinapom, a nyár meg a szandálszezon viszont itt van a kanyarban. Aztán sose kapom meg, de bosszúból megveszem magamnak, meg ezen felül még másik kettőt a biztonság kedvéért.

Na de nem ezért gyűltünk mi most össze, hogy az én unortodox anyák napjámat olvasgassátok, az ennyiben ki is merült. Ha nem is egész nap, de kicsit megáll az ember, átgondolja, hogy mit miért csinál, hogy mitől anya, hogyan vált azzá, és mégis mit jelent anyának lenni. Hát, szerintem ezt:

Anya vagy, ha

Minden reggel elmondod 68x készülődés közben, hogy "mármegintelkésünk".

Elindulsz reggel tiszta, vasalt ruhában és úgy érsz be a melóba, mint akit kiraboltak és megvertek.

Felkapod a fejed, ha repülőt látsz, akkor is, amikor nincs is melletted a gyerek. A megszállottabbak egy "nézdrepülő" mutogatás kíséretében jönnek rá, hogy egyedül vannak az utcán, majd égő vörös fejjel vonulnak tovább.

A testsúlyod többszörösét képes vagy felemelni. A kismotor-bevásárlószatyor-gyerek kombó logisztikázása már rég nem akadály.

Elindulsz vásárolni szigorúan magadnak. 2 perc se telik bele, már a gyerekosztályon lődörögsz a karodban 2 kispólóval meg egy nadrággal. Magadnak nem vettél semmit.

Minden bibit meggyógyít a puszid 2 másodperc alatt.

Annyira megszokod, hogy nyitott ajtónál pisilsz, hogy már vendégségben is elfelejted becsukni. Persze ez akkor esik le, amikor már leültél...

Valamid mindig ragad. Vagy koszos. Vagy koszos ÉS ragad.

A táskádban mindig van egy kisautó. Vagy egy fél pár gyerekzokni. Vagy 3 pelus amit elfelejtettél letenni a bölcsiben. Vagy 1-2 db porrá őrölt keksz.

Van anyuka hangod. Ez az az idegesítő éles vijjogó Lendvai Ildikós hang. Nem hiszed? Mondd ki hangosan: *gyerek teljes neve minden utónévvel* -, MIAFASZOMKUPLERÁJEZ???" Na ugye.

A kettesben eltöltött wellnessezés alatt mindig néma csöndben, lassan nyitsz be az amúgy üres hotelszobába. 

Random szarok maradnak meg a fejedben a 68962346szor lejátszott mesékből. "Ússz és evezz, ússz és evezz, ússz és ússz és ússz és evezz" 3 nap volt, mire kimászott az agyamból.

Sutyiban elbújva eszed a dugicsokit a kamrában.

Tele van a hűtőd ronda gyerekrajzokkal és egyéb kézműves szarokkal. Nem dobod ki őket. Soha.

Minden cuccod zsebében van kavics, csigaház vagy gesztenye.

Nem tudod, utazásnál az adott városban melyik a legjobb étterem vagy söröző. De van 12 játszótér, abból 8-ban van csúszda, 5-ben hinta is, 3 csak a nagyoknak jó, és 4 nagyonállat a 3 éveseknek.

Rájössz, hogy a Lego duplo egy kurvajó játék, és mekkora poén Madmaxbe illő elborult autókat gyártani belőle.

Nyáron csak a tarkód ég le, mert lehajtott fejjel rohangálsz a gyerek után.

Az, hogy megtörik az autót, csúszol a lakáshitellel vagy utazás előtt lejár a személyid, mind minimál problémába csap át, amint nem találod a gyereked alvós plüssteknősét. 

Gondolkozás nélkül raksz 1,5 adag ételt a tányérodra, mert tudod, hogy valaki úgyis jön és megvámolja a vacsorádat. Ráadásul már úgy is szedsz, hogy abból, amit a gyerek szeret, abból kicsit többet teszel.

Minden este lefekvésnél önostorozod magad, hogy többet kéne a gyerekkel foglalkoznod. Akkor is, ha altatás előtt 2 óra masszív játékot toltál le vele, nem, a napi 25 óra sem elég, szaranyavagy. 

Megszépülsz, amikor a gyerekkel foglalkozol. De tényleg, minden anya. Az összes szemöldökránc és lebiggyesztett arc-ránc kisimul és mosolyogtok.

Szó és hang nélkül végig csinálnád az elejétől, minden szarral együtt, úgy, hogy tudod, mekkora áldozattal jár az egész, mert ránézel a gyerekedre, előugrik az anyuka mosoly, és tudod, hogy ez mindent megér.